Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Pomogáts Béla: Az időszerű Komlós Aladár (Születésének századik évfordulóján)
Pomogáts Béla Az időszerű Komlós Aladár — Születésének századik évfordulóján JLkomlós Aladár gondolkodásának és ízlésének tengelyében a Nyugat eszményei álltak, akár irodalomtörténettel, kritikával, akár elmélettel foglalkozott. Ezeket az eszményeket tiszteletre méltó következetességgel, önmagához való hűséggel képviselte hosszú évtizedeken keresztül. Mióta első esszéje: az 1925-ös Örök dolgok felé a folyóiratban megjelent, elveinek rendszere és tudósi-irodalomkritiku- si személyisége töretlen folytonosságot mutatott. Ez a folytonosság természetesen kiegészült az érdeklődésnek, a gondolkodásnak és a módszernek azokkal az új mozzanataival, amelyeket a gyors ütemben változó történelem és irodalom kívánt meg attól, aki a változások megfigyelésére és értelmezésére vállalkozott. így a szociológiával, amely Komlóstól egyébként sem volt idegen. A személyiség állandósága, a gondolkodás következetessége mindazonáltal ritka jelenség volt huszadik századi irodalomtudományunkban, különösen 1945 után, midőn igen sokan siettek megváltoztatni korábbi meggyőződésüket, s egy időre a Nyugat nagy eszményei is perifériára szorultak. Komlós Aladár ekkor is állhatatos hűséggel ragaszkodott eszményeihez, következésképp egy időre el kellett hallgatnia. Alakja ilyen módon a modern magyar irodalom arcképcsarnokában Kassák Lajos alakja mellé kívánkozik. Noha, tudjuk, kettejüket meglehetősen éles polémiák és elvi ellentétek választották el, különösen az avantgarde irányzatok megítélésében. (Személyes kapcsolatuk ennek ellenére korrekt és barátságos maradt.) A Nyugat ízlését képviselő s a szociológiával kiegészült tájékozódás nyomán születtek meg Komlós Aladár irodalomtörténeti munkái. Ezekben a Nyugat előfutárainak arcképét, az európai tájékozódás és a művészeti újítás tizenkilencedik századi sorsát rajzolta meg. A Vajda Jánosról, Reviczky Gyuláiról, Komjáthy Jenőről, az irodalmi ellenzéki mozgalmakról, a századvégi „szocialisztikus” líra törekvéseiről írott könyveire és tanulmányaira gondolok, de utalhatok líratörténeti és kritikatörténeti monográfiáira is. És természetesen a Nyugat-központú gondolkodás nyert formát az új magyar líráról készült 1928-as nevezetes könyvében, amelyet sokan a modern magyar költészet bevezetéseként olvastak, vagy Adyról, Móriczról, Krúdyról, Karinthyról, Ignotusról, Schöpflinről, Füst Milánról, a „második nemzedék” költőiről és prózaíróiról szóló tanulmányaiban, valamint polémikus cikkeiben, felszólalásaiban, melyek mindig szót kértek és véleményt nyilvánítottak, valahányszor a Nyugat és a modern magyar irodalom körül fellángolt a vita. Van Komlós Aladárnak egy hangsúlyos, akár önálló könyvnek is beillő tanulmánya: a Verecke és Dévény közt; ez a nyugatos irodalom eszmetörténeti jelentőségével foglalkozik. Széles alapozással, a történelmi és mentalitástörténeti előzmények felrajzolásával közelítette meg a váilasztott problematikát. Komlós a nagykorúsá74
