Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: A Birodalom (III. rész - Fordította Szenyán Erzsébet)
san terjeszkedtek a mongolok! Vagy a törökök. Nem bámulatra méltó-e, ahogyan a spanyolok növelték területeiket? De még Velence is; amilyen kicsi volt, olyan sikeresen terjesztette ki hatalmát. Manapság nehéz és kockázatos dolog a terjeszkedés, és rendszerint zsugorodással ér véget. Ezért a népek a szélességre való törekvés ösztönét a mélység érzésével kénytelenek kompenzálni, vagyis történelmük mélyére nyúlnak vissza, hogy bizonyítsák erejüket és jelentőségüket. Ilyen helyzetbe került az összes kis nép, amelyiknek drága a nyugalma. Ha az emberiség történelmét nézzük, szerencsére, kiderül, hogy egyik vagy másik történelmi korban mindegyik népnek megvolt a maga terjeszkedési korszaka, volt legalább egy nagyszabású hazafias kisülése, s ez ma lehetővé teszi, hogy az emberi nem megőrizzen bizonyos — igaz, csak relatív — lelki egyensúlyt. A mélység érzete ugyanis lehetővé teszi a népeknek méltóságuk megőrzését a szélesség ösztönének mozgásba hozása nélkül. Azt sem tudom, mi a neve ennek az azerbajdzsán asszonynak. Pedig a női neveknek itt jelentésük van, a szülők nagy figyelmet szentelnek lányuk nevének kiválasztására. A Gulnara virágot jelent, a Nargisz nárciszt, a Bahar tavaszt, az Ajdiu azt jelenti — világos. Szevilnek nevezik az olyan lányt, akibe szerelmes valaki. A forradalom után, meséli Valerij, a kislányoknak kezdtek olyan neveket adni, amelyek a falura is eljutó modern dolgokat dicsőítették. Vannak hát lányok, akiket így hívnak: Traktor, Limonádé, Sofőr. Egy apa, alighanem adókedvezményre számítva, Finotgyelnek nevezte el lányát. Ez a név az adóhivatal nevének rövidítése (Finanszovij Otgyel). Nos, állok ezzel a számomra névtelen azerbajdzsán nővel a térkép előtt, és nézem, milyen nagy volt Azerbajdzsán. A Kaukázustól Teheránig és a Kaszpi-ten- gertől Törökországig húzódott. A múltban Azerbajdzsán inkább földrajzi és kulturális, semmint jogi-állami fogalom volt. Centralizált azerbajdzsán állam valójában sosem létezett, s ebben különbözik történelme Grúzia és Örményország történelmétől. Más dolgokban is különböznek. Grúzia és Örményország a Fekete-tengeren át kapcsolatot tartott az ókori Európával, aztán pedig Bizánccal. Onnan vették át a kereszténységet, amely az ő területükön szállt szembe az iszlám expanzióval. Európa Azerbajdzsánra kifejtett hatása már gyengébb volt, s legfeljebb másodlagos. Európa és Azerbajdzsán között a Kaukázus magas hegyei és az Örmény Felföld húzódik természetes akadályként, keleten viszont Azerbajdzsán síkságokban végződik, könnyen hozzáférhető, nyitott. Azerbajdzsán Közép-Azsia előtere. Az uralkodó vallás itt először a zoroasztrizmus, majd az iszlám, de amikor olvasom a nyolc szerző által írt „Vázlatok Azerbajdzsán történelméről és filozófiájáról” című könyvet, meglep, hogy mennyi eretnek, szakadár, hitszegő, renegát, hitetlen, szektás, misztikus, remete lelt itt menedékre és szószékre. Mert vannak itt mutaziliták, batiniták, izmailiták, mazdakok, manicheusok és monofizikusok, tűzimádók, bektasiták, nugdavidok, meg szufiták, hurriták, tiszta testvérek, ezen kívül hurufiták vagyis számmisztikusok, szerbedárok, kadiriták és szunniták. A Kelet centrális központjaihoz képest ez a terület elhagyatott provincia lehetett, azilum és rejtekhely, bár ez sem volt mindig igaz: 1417-ben élve nyúzták meg itt Imadeddig Nezimi eretnek filozófust, s néhány évvel korábban a muzulmán inkvizíciónak esik áldozatul a hurufiták vezére — Sihabedin Fazlullah Naimi Tebrizi Azterabadi al-Hurufi. E vértanú tanítványai, a hurufiták — számmisztikusok, kabalisták és jósok — abban hittek, hogy a világ kezdete a 28-as és 32-es számra vezethető vissza. E számok segítségével minden dolog titkát meg lehet fejteni. Felfogásuk szerint az 60
