Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: A Birodalom (III. rész - Fordította Szenyán Erzsébet)

Ugyanabban a negyedben, ahol Benyik lakik, van egy másik műterem is, Am- ajak Bdejané. Bdejan hatalmas amforákat, vázákat, kannákat készít, s Jereván parkjaiban állítja ki azokat. Ez a monumentális kerámia nagyon alkalmas arra, hogy városi tereket, a széles jereváni fasorok füves sávjait díszítse. Bdejan szereti a világos, nyugodt színeket, de műveinek faktúrája érdes, egyenetlen. Ezeknek a göcsörtös kitüremkedéseknek a csúcsait Bdejan könnyű, fényes zománccal vonja be, így a vázák, amforák már messziről csillognak. Bdejan alkotásait sokfelé látni a városban. O, Bdejan, az Örmény Művészeti Intézet professzora indított el egy mozgalmat annak érdekében, hogy Jereván ne csak építészeti alkotás, hanem képzőművészeti alkotás is legyen. A helyi vezetés ezt az elképzelést messzemenően támogatja. így készítette el Bdejan a Jereváni Drámai Színház belső terét a modern belsőépítészet egyik legérdekesebb alkotását. Ő rendezte be az „Arax” kávéházat és az „Ararat” étterem remek belsője is őt dicséri. Az ,,Ararat”-ot a föld alatt alakították ki, és azt példázza, hogyan lehet egy modern belsőt jó ízléssel és mértéktartással kialakítani. Jerevánban már sok ilyen hely található. Örményország fővárosa helyenként a legújabb művészet múzeumává válik.

Amikor Bdejanhoz érkeztünk, zuhogott az eső, s a műterembe, amely szuterén helyiség, befolyt a víz. Bdejan, mint egy antik fazekas, agyagból karcsú vízfelfogó dézsát formázott. Fényképeket mutatott a kiállításairól — Kanadából, Svájcból, Olaszországból, Szíriából. Negyvenkét éves, masszív testalkatú, hallgatag, munkájának élő férfi. Legérdekesebb munkáit, sajnos csak Jerevánban látni. Bdejan ugyanis elsősorban a várost alkotja.

Voltunk egy fiatal zeneszerzőnél, Emin Arisztakeszjannál is. Vanyik azért vitt el hozzá, hogy meghallgassam a nagy Komitasz énekét. Komitasz az örményeknek ugyanazt jelenti, amit Chopin a lengyeleknek: ő az örmények zenei géniusza. Eredeti neve Szogomonjan volt, de mint szerzetes, a Komitasz nevet vette föl, s errefelé leginkább így hívják. 1869-ben született Törökországban. Az örmények nagyobb része akkoriban Törökországban lakott. Az adatok eltérőek: két vagy három millió örményről van szó. Komitasz Berlinben tanult zeneszerzést. Egész életét az örmény zenének szentelte. Járta a falvakat, és népdalokat gyűjtött. Több tucatnyi, mások szerint több száz örmény kórust szervezett. Vándor guszan volt, eposzokat improvizált, énekelt. Több száz nagyszerű, kiváló, a világ összes filharmóniája által ismert zeneművet alkotott. Miséket szerzett, amelyeket a mai napig énekelnek az örmény templomokban.

1915-ben kezdődött Törökországban az örmények lemészárlása. Hitler előtt ez volt a világtörténelem legnagyobb vérfürdője; másfél millió örményt öltek meg. A török katonák Komitaszt egy sziklára hurcolták, hogy onnan a mélybe taszítsák. Az utolsó pillanatban mentette őt meg az isztambuli szultán lánya, aki a tanítványa volt. De Komitasz már látta a szakadékot, s agya megbomlott.

Negyvenöt éves volt ekkor. Valaki elvitte őt Párizsba. Komitasz nem tudta, hogy Párizsban van. Még húsz évet élt, de többé nem szólalt meg. Húsz évet egy elmegyógyintézetben. Keveset mozgott; hallgatott, nézelődött. Feltételezhető, hogy látott is, azok, akik meglátogatták, azt mondják, hogy figyelte az arcokat.

De ha kérdezték, nem válaszolt.

Sok mindennel próbálkoztak. Orgona elé ültették. Fölállt, és elment. Lemezt tettek föl neki. Úgy tett, mintha nem hallaná. Valaki egy népi hangszert, egy tarit tett a térdére. Óvatosan félretette. Senki sem tudja biztosan, hogy beteg volt-e. Mert lehet, hogy ő maga választotta a hallgatást.

Lehet, hogy ez volt az ő szabadsága.

Nem halt meg, de már nem élt.

53