Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Értékrendek a mai magyar irodalomban - Juhász Ferenc: A játék és a teremtés

A játék és a teremtés

K«^ chéner Mihályból a teremtés beszél. Schéner Mihályban a teremtés van jelen. És mivel a teremtés következménye és bizonyítása a teremtett: Schéner Mihály a természet teljessége, tömöttsége és homályfüggvénye a hiányból, a teremtés akaratából, ingeréből, indulatából, erőkötegeiből kiágazó és fölvillanó világ, célszerű varázslat, áhitatból tündér-kaleidoszkóp, szégyen és mámor, a láthatatlan és látható láng szilárd és bonyolult szövedékeiből font széterjedés, a semmi kelyhe feketén habzó sötétben. A teremtést nem lehet bírálni, a teremtést nem kell magyarázni, a teremtést megérteni kell, szeretettel vizsgálva minden atomját, elemi részecskéjét, hő-enyvét, erő-ragacsát, a részecske-összetevők tulajdonsághullámzását, rezgését és zárt gomolygását, a makroszkopikus és mikroszkopikus lét-sziták egymást-metsző, egymáson áthatoló ragyogás-rácsait, hogy szigorú és lágy sejtésünk legyen legalább valami abból, amely mi is vagyunk, amelyből mi is vagyunk, amely akkor is virágzó almafa lesz végtelen, a mindenségben, mindenségiül gömb-fa világtűz, ha már mi nem leszünk. Amely nem lehet hiábavaló. Hiábavalóságról az újszövetségi Sátán suttogott Jézusnak, mikor föl vitte őt az űrbe, hogy lássa a kopasz, korhadt embercsontok földi pusztaságát. Hiábavalóságot a megsemmisülés árny-angyala Lucifer dünnyögött, a gigászi ellensúly-darázs, a teremtést-taszító roppant ellenmágnes, a zseniális irigy, a tehetetlen és telhetetlen őrület. A ne-legyen sivár dühöngője. Aki félt a teremtéstől. Mert az ő pokla a szeretet. S a teremtés a szeretet. így jár a fejem Schéner Mihályról. Hogy is mondják az anyák a totyogva, tángorogva első lépéseit tevő kisgyereknek?: „Jár a baba, jár.” Aztán játékot adnak neki: tapogassa, lökje, rúgja, rágja, nyalja. Mert a játék — a játékszer: a tanítás, a szeretet, az élet, a jövő, a hit-képzés élő-virága, a tudat-mező tágulat-öble, a világból világgá válás, az öntudatlanból önmagunkká- válás piros rózsakertje, gyönyörű illat-szekér küldemény nárciszokból, violákból, jácintokból, liliomokból, tulipánokból, gyöngyvirágokból. Szín, alakzat, anyag, forma, boldog bódulat, szikrázó kábulat, ember-fontossá növekedő könnyűfény—öntudat. Törpe, óriás, titáni varázslat-valóság. Törvényszerű, mint a világ. Mert a világ törvények háló-bogaiból, horgolás-rétegeiből, húrtölcséreiből és vitorláiból feszült- ség-csontvázú roppant léthalmaz-lebegés. Schéner Mihály nem játszani szeret. Schéner Mihály a világot szereti, az élet szerelmes boldogja Schéner Mihály: azért csinál játékot neki. Az életnek, mert a világnak. Schéner Mihály minden játéka a külső világegyetem belső képzésű boldog megmutatkozása a véren-kívüli, a léle- ken-kívüli, a fényen belüli külső anyagból. Játék, ami azzal világegyetem, hogy a gyermek mohóságára, türelmetlenségére, önfeledt összenövésre vár az ideával, mint kivilágított templomtoronnyal, a toronyóra zöld óriás bagolyszem-parazsával. Ősidők óta az ember, az emberi gyermek lekicsinyített környezetét játszotta mindig. Lekicsinyített eszköz-környezetét, élet-környezetét. Bár háborút is játszott, meg történelmet a gyermek, játékszerei környezetének kicsinyített másai voltak környezete anyagból. Kukoricaszárból, bodzafából, megromlott és megőszült technikamaradékból, ecetfa-ágoldalszárából, bogarakból, nádból, papirosból, agyagból, zsírpapirosból. Magam legjobban a gyufásdoboz-szekeret szerettem. Nagy fekete agancs-szarvú szarvasbogárhím húzta, kerekei gombostű-tengelyű parafadugószeletek, a szarvasbogár lószerszáma, hámja, gyeplője, kantára, kitin- tűpatkófogsoros rágószerv-kanálesőr szájában zablája fekete cérnából. S a szekérutasok: katicabogarak, gyermektenyérnyi fekete pettytömeg mászkáló piros kitin95