Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Értékrendek a mai magyar irodalomban - Juhász Ferenc: A játék és a teremtés
\ > dzsunkákon. Meg a kénsárga kék agyag, amit gyúrtam sörényes piciny lovakká, torz emberalakokká paradicsomszitán száradozni! Azt játszottuk, amit éltünk, abból csináltuk játékainkat, amiben éltünk. Mert a teremtés még a legegyszerűbb, legsivárabb, legkopárabb természeti helyzetekben is kitalálja azt a kimutatkozás- módot, ami az élet tűz-szövedéke anyagából ott is megcsinálja finom, bonyolult, akár egy-ágú, egyáltalán nem-közönséges szerkezeteit hálókból, vízcső és légcső rendszerekből, atomrezgés súly-sziromból, belső-örvényű létezés-kutacska spirálból. És mit csinál Schéner Mihály? Vele a mindenség szerkeszt játékokat, csinál játékszereket, mintegy kivéve önmagát Schéner Mihály ihletével önmaga mérhetetlen káprázatából és élet-anyaga igézetéből, hogy megmutassa: a bőrök, a héjak, a fedők, hártyák, páncélzatok, borítások, burkolatok alatt, a természettel látható mögött ilyen vagyok. Valóság is, meg nem is. Utánzó derű és kitaláló derű, lét-találékony boldog szorgalom, kinyilatkoztatás és elvonatkoztatás, de elvont kristályok hegykúpjai végtelenén átsugárzó Istenképzelet. Örök nézés. Mintha átlátszó jéghegyekben látnál belefagyott emberszemmilliókat, a legkülönösebb és legkülönbözőbb létezők szemének milliárdjait. Schéner Mihály nem azt mondja, hogy játsszunk csak. Schéner Mihály azt mondja: azért lehet a játék, mert van az ember. Nem az ember használja a játékot, a játék használja az embert, hogy ember lehessen. Játékaival a Teremtés játszik velünk. És mi? Ebben a véres, összevagdosott, történelemtől-szétmarcangolt, vonagló, sikoltozó, jajgató társadalom-világban tudunk-e játszani még? De nem úgy, ahogy a háború-égéspusztaság rettenettájon a gyermek halott katonától elvett géppisztollyal játszik. De ülve hatméteres piros fa-csikóhalon, kék óriás játék-sakklovon, mint a képzelt Isten egy fölkunko- rodó selymes szempillaszőrén, a mérhetetlen pupilla, a mérhetetlen zöld írisz, a mérhetetlen szemgolyó fölött. Juhász Ferenc 96
