Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Értékrendek a mai magyar irodalomban - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Irgalom
Az Irgalom a jellemzés, az emberábrázolás remeke. A regény hatalmas írói erőfeszítés eredménye, hatalmas írói teljesítmény van benne. Egy világot, egy teljes regényvilágot, az alakok és helyzetek sorát teremtette meg Németh László. Milyen ez a jellemzés? Melyek az ábrázolás eszközei? A közvetlen jellemzést adó részek a cselekményt elbeszélő és a párbeszédes jeleneteket fölidéző részekkel váltakoznak. Apró megfigyelésekből, tömör leírásokból, részletező rajzokból áll össze egy-egy figura jelleme. A finom lélektani megfigyelések olyan bősége, az ábrázolás olyan összetettsége és árnyaltsága jelenik meg előttünk, amilyent magyar prózaíró művében alig találunk. Se szeri, se száma a példáknak, amelyek az író lélektani érzékenységét, aprólékosságát, mindenre kiterjedő gondosságát bizonyítják. Az összetettségre példa (Kertésznéről van szó): „A hangja kicsit rebbent volt, a természetéhez nem illő alázatféle enyhítette, persze csak úgy, hogy a felcsattanó sérelem, az indulat kifakadása is ott lappangott benne.” A tömörséget figyelhetjük meg itt (Kertész mondja feleségéről): O a végletek embere. Minden nemesre fogékony, de ha megbokrosítják, belenyargal / — pusztuljon inkább el — / a legrosszabba is.” A lélektani általánosítás esete (Kertésznével kapcsolatban): „Egy igazi, szenvedélyes nő az önuralomban is szenvedélyes; a felületes meg, aki operettekkel tartja ébren a vágyalgását, igazi kívánság nélkül csúszik az ilyesmibe is.” Mint ahogy a lakmuszpapír különféleképpen színeződik el, ha más és más oldatba mártják, ajellem valódi, legrejtettebb tulajdonságai is a sajátos, kiélezett helyzetekben tárulnak föl igazán. Három ember „lelepleződésére” alkalom, amikor hét év után találkozik az apa feleségével és lányával. Máskor azt figyelhetjük meg, hogy ugyanaz a levél milyen sokféleképpen tud hatni olvasójára annak változó lelkiállapota miatt. Van, amikor két ember (például az apa és Halmi Feri) első találkozása ad alkalmat a jellemtulajdonságok közvetett megmutatására. Ha ugyanaz az ember más társadalmi közegbe kerül (pl. ha Kertész Tükrösön paraszti rokonaival találkozik), viselkedése is megváltozik. A történetet az író Ágnes nézőpontjából, Ágnes tudatán átszűrve láttatja. A regényben azokról az eseményekről értesülünk, amelyekről Ágnesnek tudomása van. Ettől csak akkor tér el az író, amikor két zárójel között egy-egy szereplőről azt az információt közli, amit ő ad hozzá a jellemzéshez. Az ábrázolás igazi bravúrja Kertész Ágnes alakja. Bár nem először teszi, az író átlépi saját teste, neme, életkora határait. Ez az átlényegülés sokban arra a bravúrra emlékeztet, ahogyan Weöres Sándor megteremtette önmagából Psyché alakját. Németh László „képzelt mása”, Ágnes alakjába saját életigényét, életszemléletét írta bele. Agnes Németh László asszony-hősei között is kivétel. Egyfelől vágyakozik az idea-élet aszketiz- musa után, másfelől nem érzéketlen az élet szépsége és öröme iránt. Ágnes igen sokoldalúan és sokféleképpen jellemzett nőalak. Egyénisége környezetéhez, anyjához, apjához, Halmihoz való viszonyában, egy sajátos kapcsolatrendszerben mutatkozik meg. Az embereknek abba a „másik” táborába tartozik, akik nem a kegyetlenség élvezői. Elvei, etikai normái vannak, de csak önmagával szemben könyörtelen, másokkal szemben megértő, megbocsátó. Éppúgy emlékeztet görög drámák hősnőire, mint a Bergman-filmek nőalakjaira. Ágnes orvostanhallgató (az író is orvosi képesítést szerzett), az embereket (az egészségeseket is) orvosi szemmel, a „biológiai rugók” érzékelésével látja, „amelyeket magyarázatként lehet belerakni az élet tényeibe”. Ez a „biologizmus” nem naturalizmus, nem jelent vonzódást a nyers és sötét színekhez, de jelenti az ösztönök tudomásulvételét, a biológiai adottságok kiemelését. Az emberábrázolásban, a jellemzésben az író nagy szerepet szán a testi adottságoknak, a külső megjelenés leírásának. A regényíró bőven kamatoztatja orvosi tudását: az emberi természetet, ajellem tulajdonságait biológiai okokkal magyarázza. „Az öröm... 78