Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Kautzky Norbert: Indulási oldal (regényrészlet)

van, belefér. A kapualj húgyszagú. A megszólítás változik; szemétre, rohadtra. Vélemény? Nincs. És a zsidócsillag a zakón? Az mégúgy sincs. A „no látja”, korai. Az ,,indulhatunk”-al váljunk. Nem fütyült a masiniszta. D. D. varázsol, egy nagyhírű igazolványt. Az Egyetem egyetértésével. A hír hirtelen hat. Ki hitte volna. A hiszi a pici, egyre kevésbé aktuális. A keménykalaposok inkább elhiszik. Hogy ez a zsidó, nem zsidó. Mivel egyetemista, kizárhatják. Mármint a zsidóságból. Az igazolványuk alapján, amit meggondolatlanul mutogattak, a feljelentés is fennforoghat. Az uzsgyi időszerű felszólítás. A ténykörülményeket figyelembe véve.

A minimanusz, G. G. (új név, új élet) lába elé köp, fenyegetőzik, dadog:

— Ezért... véreset fog hugyozni... még az éjszaka... akkor pofázhat.

G. G. a cipőtalpával, beledörgöli a köpést a betonba. A válasz, ilyen egyszerű.

A mikiegér (új név, régi élet) teljesen begőzöl, az öklét fölemelve, odaugrik hozzá.

Ha megüti, egyet visszaüt. Az biztos, mint a halál. Felkészült arra is. A szándék a tekintetéből, kiolvasható.

A miniember felnéz G. G.-re, s valahogy nincs kedve bunyózni. Ennél alkal- matosabb eszköz a derékszíj vagy a gumibot.

A rabreggelt fölváltja a rabdélelőtt. A rabság ténye vitathatatlan.

A naptűztől forró a beton. Mintha tüzes tepsin ácsorognának.

Egy öregúr, nem messze tőlük, elájul. Tilos segíteni. Dögöljön meg. Azért van itt. Máshol minden másként történne. A helyszín igazságtevő, mindazonáltal brutális.

_ G. G.-nek pillanatnyi öröm, elégtétel, hogy megleckéztette a minimanuszt. És a maga helyén látja azt, amit lát. Ez a hely mocskos, fertőzi a lélektáj levegőjét. Nem szabad mellre szívni.

Harmadosztályú személykocsik, MAV-kiadásban. Mindenestül bezárva. Ajtó, ablak, nemkülönben a kijárat. Személyenként néhány korty levegő. Az is egyre sűrűbb és büdösebb. Víz, az nincs. Ez a víztelenség netovábbja. Az embertelenségből mintavétel. Az eredményt csakis hullákkal mérhetjük. Egyelőre nem mérik. A mérleg nyelvét másra használják. A nyelvkultusznak (be)hódolók, hódolatuk nyilvánvaló és nyomatékos nyelvi kifejezésével. A nyelvjárásra nézve az egyéni eljárás a legcélszerűbb.

Odakinn rendőrök posztóinak. Idebenn őrizettek fulladoznak. A különbség igazán csekély. Szóra sem érdemes.

G. G. és Petrusz, az ülőhelyszűke miatt, járkál. Terepszemle; idegen, elárvult arcok. Az idegenségük zavarhatná a szemlélők szemléletét. De egy csöppet sem zavarja. Zavartalanul szemlélődnek. Neveletlenségről szó sincs. A helyzet egy kicsit vagy nagyon, különös. Osszezártan lenni soha el nem érhető méltóságokkal. A ki, kicsoda, hülye játék. A degenerált éppúgy hullajelölt, mint G. G. a proletárnegyed honosított hontalanja.

Emlékgondolat, homorú tükör. Filléres varázskastély. A tükörben a kút és a katonák. Elheveredve az úton. Megőrült?! G. G., futólag belenéz az elképzelt tükörbe. Normális. A fiatalasszony várandós. Nyomorúságában nyöszörög. Egy korty vízért. A fickósképű félje szégyenli, csitítgatja. Rohanás a vödörrel. Petrusszal összeütközik. A sógor tréfál. Dilisnek nézi. Megjátssza, hogy puff, puff. Lepuffantják. Futkározni nincs helyük. Bárcsak lenne. Mint ahogy víz sincs. Egy korty sem.

18