Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Palocsay Zsigmond: Piacolva
Pila---------------Pila---------------fissákukkujicabiza!----------------fissmeleg a tököm! Eltűntél te is. Fura áramod mégis érzem. Itt császkálsz — itt susá- rolsz. Szekered rozoga gyermekkocsi volt. Nyikorgását most is hallom; a vadkanszívű bulldózereket ma is látom.---------------Jön a kotró! A sínen guruló óriásdaru, és a piac egyre kijjebb - a Kispiac a járdaszélre szorul. Sorstársaid portékáját - zöldségét, virágát - befröcskölik sárral a teherautók - autóbuszok. És ti csak árultok - mindaddig nem tágultok, míg ki nem üti a gép az utolsó kockakövet is a talpatok alól. Aztán eltűnsz, elbattyogsz, Pila, magad sünnyölte-mó- kolta-varrta vakondprémfekete téli-nyári nagykabátban. _______ Tudom, most mit művelsz - mit bűvölsz, mit bájolsz. A piski-hídi bő vizeket — az eltűntetett patakot idézed-hívod. Mi lesz, mi lesz - itt, az aljban —, ha mégis, mégis a Szerelmes Nagyvíz felkeresi egyszer a régi kedvest —: az Elhagyott Medret (?!). Süt a Nap. Tisztulna? Lám, az ég csapja felettem bedugult - teljesen elzárult. Sárga kígyó — pusmogó vízerecske suramlik a város felé. Vele sietek én is, de a Tanítók Házánál a stopp megállít. Megállított akkor is! Szöszögni, görögni, majd eszelősen röhögni kezdek. A bennem pergő rövidfilmet kénytelen vagyok végigélni.--------------Az időben gyakran csörgő telefonunk elől menekültem a Mayer-grillbe. Vattás és Kokas volt titkárom - főtitkárom. Asztalomnál a légy se zavart. írhattam békében amennyit akartam napi két üveg söröcske mellett.--------------Kokas sziszeg - pityeg, ciceg - csörgőkígyó, kolibri meg paradicsommadár hangon. Felnézek, s hát - előttem áll egy lilaruhás, kétcsillagos hadnagyocska. Nem tagadom: szépen szólít - gondosan igazoltat -, és azt mondja: tartsak vele. Vattás köhécsel, kappanhangon kukorékol — a taraját tépdesi, csapdossa- túija -, állát feji-masszírozza. Sejtem már - dereng már, miről van szó. A stoppnál somolygunk — kökényt rágunk; kutyamód fíntorgunk - szaglásszuk egymást. „Ön a Nyugat divatját majmolja!” — zeneg a hadnagyocska, és rezesen vereslő muzsik-szakállamra mutat. Ott bent majd válaszolok, akár versben is nyilatkozom, tiszturam - felelem.---------------Fehérre lakkozott cirádáikon bőven aranyozott templompadokban ülnek a behurcolt, tüskés-bozontos csavargók. Egy se huligán! Ám a KAMPÁNY szakállt nyír, hajat vágat; felhasítja a szűk szoknyákat. Kapitány úr vezényeli a borbélyt: Keresztbe? Hosszába? — mint kaszáljon rendet, ösvényt a nullásgép a hajban---------------és Maga? ,,A Nyugat divatját majmolja?!”----------------Szó sincs róla! Nézzen csak a falra!---------------Marx, Engelsz emlékét ápolom. Ön is látja, más is mondja: az én szakállam tökéletes---------------színre is hasonmás Lenin-szakáll! - Rémülten néz rám a Kapitány, majd tétován hesseget, és én pávaléptekkel kibillegek. Más képsor pereg; ez is a Mayer-grillben. Az útszélesítés idején valakik megruháztak istenesen, és füzetestől kivetettek az úttestre. Elöl-hátul „mérnökurat” emlegettek! — csak ennyire emlékezem. Piros! Piros! Másodszor is piros.---------------Vecsnájá szlává gerojam! A Második Ukrán Hadsereg emlékművét elköltöztették innét, és a Honvéd utca nevét Budai Nagy Antalra, majd pedig Dorobantilor-ra változtatták _______ Darabontok? Drabbantok? Honvédek? - most már mindegy. A hóstát szenvedett — vesztett itt a legtöbbet; belepusztult kertestől blokktengerbe — az újjáépí14
