Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Palocsay Zsigmond: Piacolva

tésbe. Akár a következő---------------a harmadik piros-stoppos utca: a Magyar

utca, ami Lenin-bulvárrá, majd December 22-vé lett.

Nemrég jártam a Magyar utcában. Tanítványom látogattam. Borzadozok most is---------------Nagyapám ott lakott sokáig, és én mégis eltévedtem.

Ez már a Nagypiac; Vitéz Mihály tere: a SZÉCHENYI TÉR. Itt is taroltak - bontottak-túrtak. Szélesítették, kiterjesztették a piacteret. És a végén?! Az aszfaltrét kisebb lett sokkal, mert épp a szívébe — közepébe - vásárcsarnokot basszintottak: HALA AGROALIMENTARA.

Homlokzatán áll az óra évek óta. Makacsul mutatja a délfélkori vagy éjféltáji fél tizenegy múlt tíz perecéit. A piac saj nos - ezt a csodát - keskeny gallérként csak körbefolyja

__________Igen! Szókrátész! Az agorán valahogy így mondta: Ha lovad a lovászra, juhaidat a juhászra bízod — azt értem. De sohasem fogom megérteni: hogyan lehet város dolgát egy szatócsra bízni!

Mi suszterre bíztuk városunk dolgát; és egy másik suszterre: az ország dolgát.

Idegen. Vad-idegen. Holdbélien idegen nekem ez a mai piac. Hóstáti? Egy se. Hova lett az ezerféle szemmel ehető, mosott, szép portéka? A tiszta ruha. A keményített, csínnal felkötött fejkendő - a fényes csizma. És a szép szó? A vásárlásra invitáló biztató jó szó?

Valamit gyanítok. Nem tudom, mit érzek. A vásárcsarnok koromfekete üvegfalát nézem: alumínium-lécek osztják-teszik franciakockássá hét sorban.

Miért épp hét sorban?!---------------Azt beszélik, sok hóstáti öngyilkos lett —

felakasztotta magát. —-----------Azért terjeng ily ájultan — oly bőven a levendulaszag? ---------------És ezért veszteg, ezért néma az épület ormán az óra?!

__________EZ A HÓSTÁT MAUZÓLEUMA.

15