Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Rózsa Endre: Panzió; Az eszement; Levélhullás; Az éj vicsorogva kimar; Levegőfaragás (versek)

Gőgöm, alázatom

Kagyló mélyén felbúgó hang: nyom-előtti nyom.

Kettérobbant bábszemek közt idős tériszony. Igazgyöngy táj lüktetése holnap semmi: rom.

Csukott szem s száj a költészet.

Szóra én bírom.

Az éj vicsorogva kimar

Valahol vonatok zaja csattog az éjeken át.

Vad idők szele csörtet, kipipálja a szikra-esőket.

Szaporáz a kerék, de a fütty fel az égre kiált.

Feketén csap a füst le a földek, a völgyek iránt. Vörös szemaforok teszik ím fel az i-re a pontot.

Odahagyja fejét a síneken a szöszke virág.

Huzatos folyosók. Ki-be dönt a kanyarra kanyar. A pokolbeli ajtók süketítik a sírva sohajtót.

Bevetődik a fény, de az éj vicsorogva kimar.