Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Rózsa Endre: Panzió; Az eszement; Levélhullás; Az éj vicsorogva kimar; Levegőfaragás (versek)

Alagút döbörög. Ki a meddő ködbe kiáltasz. (Temetetlen a holt, tehetetlen süt a hold fel egy ó-fakereszten.)

„Hol a végei” — de lám: csak a csend,

csak a semmi a válasz.

A havas peronok, hova térek — mind üresek. Nem hallasz mást: hahotát, mély, hallucinált hahotát:

„Hova még, öregem, hova háti”

A kihalt terek is, hova érkezem, ón-deresek.

Levegőfaragás

Túlontúlia ünnepén a túlélők között lovas kőszobrot avattak.

Borotválton álltak ott, de meglepve látták: a lóalak szőrzete sercegve nő tovább.

Hátukon égre meredt a szőr.

De a ló sörénye örvénnyel kavargóit, minden magasságot betöltött.

Gumóként növő bokájuk kidülledt. A ló patái dühödten dagadtak a szélrózsa minden irányába.