Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Rózsa Endre: Panzió; Az eszement; Levélhullás; Az éj vicsorogva kimar; Levegőfaragás (versek)
Rózsa Endre Panzió Szemrehányóan ketyeg az óra. Lezuhant papírrepülő az ajtó előtt. Bélcsavarodásos ing fetreng fölfeslő évek afrik matracán. Radiátor alatt a kanna megszállottan gyűjti be az üres csöpögést. Két ujjam a levegőbe dugom. A rezsón felforr a víz. Hűteni hideg kőkockákra falnak hajtom homlokom. Az eszement „Hát te meg mért nem fekszel ott?”- kérdik a szikrázó szemek. A ravatali gyertyák szaggatnak, lánggal megkísértenek, s csak nézem őket, mint az eszement. „Hát te miért állsz itt, mint a faszent? Hiszen tudod: szerettelek! Eveztünk s elsüllyedt a csónak. Tengermélyből is remény áramolhat, de most fázom. Itt hideg van, Hideg. ” Hát amit te gondolhatsz odalent? Párába buggyan sötét lószemem. Mégegyszer vad csikó módjára nem férek ebbe a karámba, 9
