Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Csák Gyula: Az út eleje (elbeszélés)

6.

Amikor elhagyták a falut, már esteledett. Ferikének - büntetésből - hátul kellett ülni. A sarokba húzódott és lehunyta a szemét. A főpecsétőr megtörtén állt előtte és hallgatta a búcsúbeszédet. „Elbocsátlak, hű szolgám — nézte a fehérfejű, sápadt arcú embert Ferike. — Hűségesen szolgáltál, de elbocsátlak, minden más hű szolgámmal együtt, mert vándorútra kelek és szolgálok majd másoknak...”

Anyja folyton a szemét törülgette és olykor sipítóan sóhajtott. Félje ingerülten szólt rá:- Most meg te akarsz egész úton bőgni?! Az Isten se látott ilyen társaságot!

Rátaposott mérgében a gázpedálra, mert ha felpörgött a motor, akkor nem hallatszott a zörgése. Elégedetten gondolt rá, hogy újra cseréli majd ezt a régi vacakot.

8