Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Csák Gyula: Az út eleje (elbeszélés)
Csák Gyula Az út eleje A A. A. mikor a falu széléhez értek, a kamasznak eleredt a könnye. Apja idegesen fordult hozzá a Mercedes volánja mellől. — Neked meg mi bajod? — Semmi - hüppögte a gyerek. — Mi a baj? - hajolt előre Ferike anyja a hátsó ülésről. — Bőg a fiad - mondta a férfi, és arra gondolt, hogy átverték ezzel a használt Mercedessel. Zörög a motor, holott egy hete bütyköltek rajta valamit a szerelők. Marhaság volt használtat venni. — Húzd fel az ablakot - szólt a gyerekre. - Nem veszed észre, hogy dől befelé a por? — Felesége zsebkendőt kotort elő és törülgetni próbálta az ellenkező Ferike orrát és szemeit, majd átkarolta hátulról a gyerek nyakát és a fülébe duruzsolt. — Mi a baj kicsikém? - kérdezte. A fiú hevesen kibontakozott az ölelésből és anyja nem próbálkozott újra. Megszokta lassanként, hogy tartózkodással, olykor szemérmesen nyilvánítsa szeretetét, amióta egyedül szeret fürödni a fia. Hangja azonban továbbra is duruzsoló maradt. - Mindjárt ott vagyunk — mondta, mert más vigasz nem jutott eszébe. Tűnődve nézte fia tarkóját. „Miért van, hogy így eltávolodik szüleitől ez a gyerek?” - tette fel önmagának a kérdést, miként utóbbi időkben megannyiszor. Főijének az járt az eszében: miképpen lehetne nyereséggel rásózni valakire ezt a járgányt? Közben hátraszólt feleségének: — Tudják, hogy most jövünk? — Hányszor mondjam, hogy tudják! — Még csak az kell, hogy rajtad is kitörjön a hiszti. Kérdezni se szabad? — Ötvenszer elmondtam. — Negyvenkilencre emlékszem - dünnyögte a férfi, mert nem akart veszekedni. Magában azt gondolta: „Világos, hogy anyja természetét örökölte a kölyök!” Azt is hozzágondolta azonban, amit különösen az üzleti életben szerzett megfigyelései erősítettek, amely szerint legjobb az igazat nem kimondani. — Azért sírsz, mert szeretsz idejönni? Vagy éppen azért, mert nem szeretsz? A fiú nem felelt, csak megrándította a vállát. A felhúzott ablakhoz szorította homlokát és meresztette a szemét, mintha erősen figyelne valamire. Anyja megpróbálta követni a tekintetét, hogy ugyanazt lássa, de elkalandoztak gondolatai. Itt, ebben a faluban élt gyerekkorában és gyűlölettel gondolt saját emlékeire. Szegénység, butaság. Férje, aki elvitte innen, nyers ember ugyan, de sok pénzt keres, és a pénz elbűvölően ki tud békíteni sok mindennel... Olyan ember a férje, mint a disznó, aki jóllakottan is bedugja a fejét az új 3
