Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Szekér Endre: Márai stílusának varázsa

olyan volt, mint mikor egy üres szobában megszólal egy magános mélyhegedű, melyet a sarokban felejtett valaki.”) Ezután az új bekezdésben más szavak kerülnek a mondatok élére („Néha utcán hallotta..— „Néha kocsmákban is hallotta.

— „Néha a legnagyobb vitatkozás és zsivaj közepette is hallotta...” stb.) A Márai- mondat hangulatteremtő ereje olvasókat vonzott, iskolát teremtett. De az összetett mondat még önmagában csak félig jellemzi Márai stílusát. Ehhez hozzájárul a Rrúdytól is tanult impresszionista jelleg, az érzékietek, a szín-, fény-, szag, illat hatásainak ábrázolása. Márai Renoir-színeket vesz észre egy havas budai reggel, rózsaszín felhőket, világoskék eget. Máskor a luganoi őszi szagot és csendet észleli. Egyszer a Cap d’ Antibes sziklafokán a mimózafák és a kaktuszok között a mélyben a sötétkék, mozdulatlan, üvegszínű tenger szépségén tűnődik. S egy hasonlatot ír le: „A Földközi-tenger titokzatos nyugalma és sötétkékje: mintha az angyalok, égi nagymosás után, minden kékítőt ebbe a teknőbe öntöttek volna.” Itt érezhetjük annak az igazságát, amikor az irodalomtörténészek — többek közt — abban ragadják meg Márai hatását, varázsát, hogy lebeg ég és föld között. Ehhez még tegyük hozzá az író kitekintéseit, hangulati vágásait, képzőművészeti és irodalmi hasonlatait. Márai Krúdyt olvasva jegyzi meg, hogy „mindent besugároz stílusának fénytörése, az a gyöngyházszínű finom köd, ami Turner képein vagy Monet vízililiomos festményein lepi be a vásznat.” Vagy egy irodalmi vonatkozású hasonlatával gondolkoztatja el az olvasót, talán többet sejtetve, mint egy hosszú tanulmány: „Vörösmarty. Mintha Shakespeare, füstölgő fáklyákkal és vértől rozsdás hadaival, megszállta volna éjszaka Magyarországot.” De a félreértés elkerülése végett azonnal állapítsuk meg, hogy a zenei felépítésű Márai-mondattal, csupa- hangulat összetett mondattal szemben ott találhatjuk a Napló rövid mondatait, hiányos és odavetett mondatait. Ki gondolná, hogy ezek a mondatok is Máraiéi? („Talán a gyerekek. Talán.” - „Hallgatni. Megdögölni.” - „Nincs mentség”.) S egyik legtöbbet idézett naplóbeli mondata a következő: „Isten malmai gyorsan őrölnek.” (1956. október 23.) Ez az aforisztikusan tömör mondat többet mond oldalaknál, könyveknél. S ez is a stílus hatása.

Miben láthatjuk, tapasztalhatjuk Márai stílusának varázsát? Hogyan tud hatni az olvasókra? Márai az író, mint olvasó is közeledik hozzánk, közvetlenül megszólít, társunk az olvasásban. O maga is sokat foglalkozik az olvasással: kérlelhetetlenül, újra meg újra olvasni kell. Türelmesebben, a lényeget keresve, rendszeresen olvasni, újraolvasni. Mint író — a csodák felfedezésére sarkall, ég és föld között. Elringat varázsos mondathajóján, felráz rövid mondataival. Márai — Kosztolányi írótársaként, barátjaként, nyelvi örökségének hű folytatójaként — tudja, hogy erős várunk a nyelv. „A nyelv megmaradt, mint a gyémánt”. Ezt őrizte hosszú száműzetése idején. Ez adott neki erőt. Ez a hihetetlen nyelv-szeretet, az anyanyelvbe fogódzás adja többek között a Márai-stílus varázsát. Az író elárulja magát: minden szó, mondat, mondatfűzés elárulja legbensőbb titkait. Igen, stílus az ember, de nemcsak az ember, a stílus minden — tanulhatjuk Máraitól.

74