Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Szekér Endre: Márai stílusának varázsa

Igen, Márai könnyeden kanyarodik el mondatainak kanyarulatain, s közben annyi mindent meg tud mutatni az olvasónak.

Napjainkban sokszor esik szó a szövegről. Márai műveinek olvasása közben is felfedezhetjük a mesteri kötetszerkesztést, például a Rómában történt valami című regényében. A mű négy részre osztható: Napnyugta után, Este, Éjjel, Hajnalban. S ugyanakkor ezek a nagyobb egységek három részre különülnek el, például: Hatkor, Hétkor, Nyolckor. S a fejezeteken belül más nyelvi eszközökkel él az író: egyszer csak párbeszédeket alkalmaz („Vigyázz. Sulpicius idefülel. - Beszéljünk csendesen, mintha nem is figyelnénk másra, csak a játékra...”) Máskor a párbeszédben a bizonytalanságot emeli ki („talán ”) és a félelmet. Végül a különböző válaszokkal a regényeimre figyel, és a történelmi esemény viszonylagosságát érzékelteti („Rómában történt valami” — „Nem történt semmi” — Rómában soha nem történik semmi.”) A szöveg megformáltsága kapcsán felmerülhet a Napló-kötetek kézirata és a végső szöveg közötti esetleges különbség. Mennyit rostálhatott ki, mennyi jelent meg nyomtatásban? A kritikusokat foglalkoztatta a törlés, a válogatás, a kihagyás, a megtartás kérdése. Egy időszakaszt azonban ma már biztosan megtudunk ítélni, hisz először újságban, majd kötetben Magyarországon is napvilágot látott az Ami a Naplóból kimaradt (1945—1946) című kötet. Az anyag terjedelme is jelentős, a minőség sem kérdőjelezhető meg. (pl. „Csak a szabadság érdekes, a belső szabadság”.) Érdekes megfigyelni Márai írásainak kezdetét. A Napló egy-egy szakasza rövid megjegyzéssel indul. Aztán általában hosszabb mondat következik. Pl. „Névnap. Hajnalba nyúló névnapok a kassai ház oszlopos, kandallós ebédlőjében, cigánnyal. Ez volt a Történelem.” Az első mondat „vázlatszerű”, rövid feljegyzés, a második az emlék idézése, inkább adatokkal, mint érzelmi töltéssel. A harmadik mondat lezárja ezt a naplórészletet. Márai megint marad a szigorú higgadtságnál, visszaszorította a maga kassai emlékeinek érzel- mességét. Csak megállapít, csak keserűen összefoglal — a kérlelhetetlenség, a megváltoztathatatlanság érzésével: „Ez volt a Történelem.” Még egy megjegyzést: Márai olykor nagybetűvel ír szavakat, kiemel, fontossá tesz, mint Ady a jelképeit. Márai nagybetűvel szól a Fényről, a Gondolatról, a Sorsról, a Rosszról, a Szóról, a Történelemről, a Gyönyörről. Aztán Márai a Bolhapiac című elbeszéléskötetében a Jóslás, kártyákkal című írásában különös megoldással él. A bevezető rész útmutatás: a kártyákat keverjük meg stb. Aztán a mű hat egységre oszlik, címét franciául j fogalmazza meg és idézőjelbe teszi. Pl. „Votre surprise”. „Az ön nagy meglepetése az életben...”. Végül más betűtípussal szedeti a zárórészt: „Keverés után kétszer kell emelni, bal kézzel a szív felé.” A mű megszerkesztettsége, tagolása összefügg tartalmával. Nagyon fontos Márai műveiben az idézetek beépítése a szövegbe. Legtöbbször a Naplóban olvashatunk idézeteket. Pl. Macaulay-ét. („Az újonszer- zett szabadság baja ellen csak egy gyógyszer van, és e gyógyszer a szabadság.”) Stílusának része — a jól megválasztott idézetek felhasználása. Az olvasó ember, író mindennapjainak sajátossága — a régi mesterek, a szeretett kortársak műveinek állandó közelléte. Márai számtalanszor hivatkozik Goethére és Arany Jánosra, Shakespeare-re és Montaigne-re stb. Azt hiszem, Márai stílusát az is jellemzi, hogy az evokációs elemek összefonódnak, az egyik idézet másikra figyelmezteti őt.

A Föld, Föld!... című emlékezésében gondolatmenetét Babits és Montesquieu irányítja: „És mi a szabadság? Babits, indulatosan, kijelentette: ,Szabadság! mondják és a föld bitókkal felfakad.’ Montesquieu (kérem a kötetet, ott van a felső polcon, a harmadik jobbról), azt mondta, ,a szabadság az emberi történelem legmélyebb értelme, az állandó vágy, harc és törekvés a despotizmussal szemben. .Ennyi a szabadság, permanens szándék, szabadnak lenni...” Nagyon jellemzőnek tartom ezt a szövegrészletet: a tűnődő író kérdést tesz fel, Babitsosai és Montes72