Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Méhes Károly: Nyugat; Késő; A hegynek fentiben; Tényleg van valaki? (versek)
Milyen táj ez? Okos ember volt: nem Dalié, nem Chagallé; hát akkor? Cikkcakkra vágja a mai újságot, a világ kis betücskéi, ó mennyire! - és hát éhes is, enne egy kis holdat vacsorára, de ahhoz le kéne ugrani a mennyboltba; zoknis lábára néz: nem léphetünk kétszer ugyanabba a cipőbe. Haljegy Ezeknek a csillagoknak még a szemük sem áll jól de ilyet nem mond a múlt és jövő írnoka az a madár aki belefészkel egy tubába csak azért mert fényes a végén nagyon pórul jár Most az jut eszébe a meg nyálazott cérnát fél-sötétben mint fűzi a tűbe egy öreg kéz DNS-szálak öltése piros nyelv öltése málnadzsem a nájlonskatulyából és az öltönye az a verébszürke holmi ütött-kopott fél-méter-sincs szekrényében állított-fektetett rissz-rossz koporsók a díszletek nem kell magyarázat a sötét is olyan rosszul darabolt szálkás-csomós nehezebben esik benne o fekvés Hogy a halakkal álmodik csillagok ragyogják körbe a tányérját olyan ritkán jut igazán finom halhoz ami nem pocsolyaízű tengeriről szót se ejtsünk
