Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Méhes Károly: Nyugat; Késő; A hegynek fentiben; Tényleg van valaki? (versek)
szó nélkül nyitja és csukja a száját a villa hegyén ki fehér hús-tépeményt emel a szálkákat kipiszkálta már könnyű étel édesen fog aludni ezek után A hegynek fentiben Szürkeségben fojtott emlék ittittittitt infantilis nyál süllyedés gubózás meseszép ölelés minden cikornya nélkül Visszatérés a csontvelőbe beférek a legapróbb repedésen is réges-rég hajszálvékonyra csiszolódtam azt mondják ördöghajszál kisangyalok csomókat kötnek rá nem szeretnének felejteni Csönd van és csillag kilógnak a rózsaszín bordák kövek robbanásszerű sóhajtása fogja szétvetni a világot Mindent ismerek úgy mozgok mint az anyaméhben mégis meg-megtorpanok átépítették a konyhát (nyelés máj mosogatórongy) volt rá pénz a politikai szituáció is megváltozott Az agy velő kánonjában kibicsaklik egy szépen faragott emlék-oszlop micsoda képzavar! hogy itt vagyok ugyanabba az emlékbe kétszer nem - egy halott ballag az augusztusi tej úton
