Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Méhes Károly: Nyugat; Késő; A hegynek fentiben; Tényleg van valaki? (versek)
Méhes Károly Nyugat Sose lehet tudni... hogy hol élünk. Mi a szovjet laktanyával szemben laktunk és esténként az osztrák televíziót néztük: hát persze, néha fölsóhajtottunk. Hamarabb odaérnénk Bécsbe mint Pestre - ilyen beszéd, s közben azt hallottam súgva, hogy a ,,Nyugatos” költők mind-mind elszaladtak ,,innen” egy kis időre, levegőt venni; aki maradt, arca elszederjesedett, fasiszta lett vagy kommunista (egy szabadszájú irodalomtanár; korpás zakógallér, nikotinsárga karom-körmök). Ha jöttek ismerősök, én mindig a nájlonzacskókat lestem, svájci csoki volt benne, ez-az, mondhatni apró vacakságok, de mindennek bűvös „nyugati szaga” volt, a finom mosóporé, hisz ismertük az osztrák reklámokból, hogy milyen az, mikor mindenki makulátlan és folt nélküli Matchbox-autót kaptam, fölfújható Donald kacsát, LEGO-építőt. Hencegtem velük, elkótyavetyéltem ezeket a Marsról jött adományokat; nem volt kitől bocsánatot kérni, amiért nem tudtam, mit cselekszem. Vásott cipőben jártam iskolába, nájlon iskolaköpenyben; csiszolgattuk egymásba-illőre a szocreál hétköznapokat; kár lenne tagadni: akkor is mi éltünk. És aztán - mennyire igaz most: - egyszer csak mentünk, mentünk arra Bécs felé, hogy aztán beszabaduljunk a melki „ szatócsboltba”, s ott kelljen fölmosni minket, mert az a dadogás, az a kigúvadt szem - hogy a szovjet kiskatonák most csákányozzák a kondérba a megfeketedett káposztát otthoni ablakunk alattOlyan a Toblerone is, mint a Matterhorn: sose fogy el; van valami igéző a szabadságban és a bőségben, csak a kavargó lélek ne lenne, a koordináták belövése, a jesszusom, hogy telik az idő! Csak olyan sok minden ne lenne; nem illőn hegyeset kiköpni; versnyál. Késő A lecsókolbász és az angyalszárnyak; egy poros asztalon húzza végig izzadt ujját, mint a reklámban. Megszólalna, de arra gondol, hogy a száj is csak nyílt seb 33
