Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Ryszard Kapuscinski: A Birodalom (Bevezető; Madártávlatból) Szenyán Erzsébet fordítása

luxus kivitelű nagy lakóház emelkedik - ezeket az épületeket a saját kamarillája számára építtette Azerbajdzsán ura, Gejdar Alijev. Hírhedt egy személy! Először az azerbajdzsáni KGB főnöke volt, aztán, a hetvenes években, a köztársaság kommunista pártjának első titkára lett. Kedvence volt Brezsnyevnek, aki ki is nevezte őt a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesének. Ebből a tisztéből Gorba­csov váltotta le 1987-ben. Alijev, mint már említettem, Brezsnyev emberei közé tartozott, ezt a csoportot pedig a korrupció magas foka, a keleti pompa kedvelése és a legkülönfélébb erkölcstelenségek jellemezték. A korrupciót a szégyenkezés leghalványabb jele nélkül, sőt, egyenesen kihívóan, provokálóan, tüntetőén gyako­rolták. Jó példa erre a már említett luxus lakosztályokból álló kolónia, amelyet a város legfontosabb, legreprezentatívabb pontján építettek fel. Az összes lakást maga Alijev osztotta ki általa összeállított listák alapján — a kulcsot is ő maga adta a kiválasztottak kezébe. A szétosztásnak egyszerű kritériuma volt - a legjobb lakásokat a közvetlen családtagok kapták, utánuk következtek az unokatestvérek és Alijev klánjának vezető személyiségei. Ezeken a vidékeken, ahogyan néhány ezer évvel ezelőtt, úgy most is a törzsi kötelékek a legfontosabbak. Jártam egy ilyen lakásban. Gazdája az itteni parlamentben dolgozott, de a lényeg az, hogy Alijev unokafivére volt. Nos, ennek a hivatalosan filléreket kereső embernek a lakásában a fal mentén elektronikai berendezések egész hada sorako­zott — a legkülönfélébb hifi-tornyok, tévék, lejátszók, erősítők, hangfalak, fényorgo­nák, a jóisten tudja, mi minden. Egyébként, ha milliói lettek volna is rubelben, ilyen dolgokat akkor sem vehetett volna üzletben, mert ott ilyesmi nem kapható. Az asztal roskadozott a finom falatoktól, nyalánkságoktól, datolyáktól, pisztáciák­tól. A házigazda Szaharovot szidta a legjobban. Szaharov? Minek nekünk Szaha- rov? A felesége örmény! De ezt az egyetlen problémát (mármint Szaharovot) leszámítva minden rendben volt. A házigazda hol holland sajttal, hol a Bahamák­ról származó kagylóval kínálgatott. Elégedetten üldögélt családja körében. Az elektronikai berendezések minden oldalról barátságosan pislogtak feléje. Másnap beszélgetés Aiudin Mirszalinoglu Mamedov professzorral. Érdekes, okos ember, örül, mert 1917 óta most először megengedték nekik, hogy Turkológiái Kulturális Társaságot szervezzenek. A professzor évek óta szerkeszt egy turkoló­giái lapot. Nem mindenki tudja, hogy a török nyelv (vagy török nyelvek) az orosz után a Birodalom második nyelve. Mintegy 60 millió ember beszéli. Az azerbaj­dzsán ember nemcsak Ankarában tud szót érteni az ottaniakkal, hanem Taskent- ben és Jakutszkban is. Mindenütt élnek török nyelvű testvérei. Az egykori Szovjet­unió bizonyos értelemben szláv-török birodalom. Szolzsenyicin elképzelésének az volt a lényege, hogy meg kell szabadulni a török elemtől, s akkor megmarad a tiszta szláv nagyhatalom. Az azerbajdzsánokat csak 1937 óta nevezik így. Azelőtt a személyi igazolványuk­ba azt írták - török. Most egyszerre érzik magukat azerbajdzsánoknak, törökök­nek és muzulmánoknak. A kommunizmus a legnagyobb pusztítást az emberek tudatában végezte — mondja Mamedov. Az emberek nem akarnak jól dolgozni és jól élni. Rosszul akarnak dolgozni és élni is. Tessék, ez a tiszta igazság! Nézzük az egyetemeket! Négy évig tanulmányozzák a hallgatók a dialektikus materializmust, négy évig magolják az SzKP történetét, négy évig elemzik a tudományos kommunizmust — és most az egészről kiderült, hogy hamis! Hetvenhárom évi bolsevizmus után az emberek nem tudják, mit jelent a gondol­kodási szabadság, és a cselekvési szabadsággal helyettesítik azt. A cselekvési 31

Next

/
Thumbnails
Contents