Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Balázs Attila: Hosszúkás töredék a feledés könyvéből

annak azonnali halálát okozó, buja húsba fúródó, lüktető szívizmot szétroncsoló lándzsahegy kikandikáló vége jól kivehető. Amerrébb, a domb tövében, ösz- szeragadt kutyákat terített le a gyilkos lövedék, úgymond egyetlen csapásra - gazdáik halott ajka most már sohase csücsörödik őket hívó türelmetlen füttyre. Nincs már vad, a gránát meg letépte a ravaszt meghúzó ujjakat. A dombról leomló lávába kövülten a birkáját lágyan leteperő szerelmes pásztor mellszobra. Az egyik dombon a földig rombolt Szodoma, a másikon a könyörtelenül letarolt Gomorra... Felszaggatott sínek, szétszórt, kihasználatlan jegyek a Mennybe, egymásnak eladott hamis feloldozó-cédulácskáink, rosszul kitöltött űrlapjaink, gazdátlanul sodródó menleveleink... Tank taposott végig a vetésen, de amerrébb találat érte: egyik hernyótalpa elszakadt, úgy forgott maga körül tehetetlen dühében és fájdalmában, mintegy sebesült hímoroszlán, fenéken lőtt állatok királya hasznavehetetlen ágyúcsövével, phallikus szimbólumával, miközben belseje lángra lobbant. Az egyik félig megpörkölt katonának sikerült kimásznia belőle, de alig pár lépés után - szörnyű kínok közepette - holtan rogyott össze. Ott hevernek szánalmas maradványai, míg a varjú egyre szű- kebbre és alacsonyabbra fogja a köröket, hogy végül a tank csövére telepedjen, onnan pedig kisvártatva kiterített testünkre, hogy bosszúra szomjas erős csőrét szemüregünkön át koponyáinkba vezesse, de ne akadjon ott semmire.

iiiiiiiiiiiii4iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiXj! IjjIx i ji1

ITI ITTTI

IIIA

I

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiii]

IlIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIj

iiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiniiniiiiiii

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiii

(A fenti ábra a tankok után maradó nyomok szemléltetésére szolgál, melyeket bármelyik gyakorlott felderítőnek első pillantásra meg kell különböztetnie bármely más nyomtól, amely nem tanktól ered. A felismerés relatíve könnyű, a tévedés - könnyen végzetes! - így írja ezt a kézikönyv.)

A lomha borzas madarak riadtan, tervszerűtlenül, tehetetlenül jajgatva, rikácsolva keringtek a magasban, hogy egy idő múlva megint ott gubbasszanak a csuromvizes tar ágakon, mint elűzhetetlen betolakodók, ismételten megvessék lábukat a nedves koronákon, kitartón és csökönyösen, mintha

6