Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Móser Zoltán: Kőmíves Kelemen és Kelemenné (Egy magyar népballadáról és Sarkadi Imre novellájáról)

Azzal visszafordult a nagy fenyves erdőn,

Az elhagyott utón, sötét rengetegön,

Csakhamar elérte s odanyujtá ujját,

S híni kezdé szépen az ő kicsi fiát.- Bizony nem menyek én, mert nem voltál anya,

Ha az lettél volna, itt nem hagytál volna! Menyen, tovább menyen a nagy fenyves erdőn,

A fölhagyott utón, sötét rengetegön,

Csakhamar elérte s odanyujtá ujját,

S híoni kezdé szépen hajadon küs lányát.- Bizony nem menyek én, mert nem voltál anya,

Ha az lettél volna, itt nem hagytál volna! Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen sira:- Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa, aki ott élményén, ágaimot rontja,

Ágaimot rontja s a sárba tapodja!

(Udvarhelyszék, Fejér-Nyikó melléke)

Visszatérve a novellához és a megátkozott helyhez, úgy véli az egyik kőműves, hogy jobb volna hazamenni! De hát elvállalták az építést, feleli a másik. Maradnak, és azon tanakodnak, hogy valamit kéne tenni! Csakhogy mit?

Megint tanakodott űzőnkét kőmíjes,

Falat megállítni hogy lösz lehetséges,

Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek,

Egymás között szoross egyességöt töttek:- Kinek felesége legelőbb jő ide,

Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,

Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát,

Avval állíttsuk meg magoss Déva várát. ”

Ezt mondja az egyik udvarhelyszéki balladaváltozat, egy másikban pedig — a moldvai Klézséről való —, a legnagyobb kőműves tesz törvényt:

Legnagyobb kőmíjes azt a törvént tévé:- Kinek hamarább jő asszon-felesége,

Azt rakjuk be ide, háha megállana,

Haha megállana magos Gyíva vára.

Ezt hogy beszéli el a novella? Nyilván részletesen, aprólékosan, a fő hangsúlyt ide helyezve. Most a lélek hirtelen változását, a gyilkolás ötletét, szándékát megfogalmazó sorokat idézzük:

„...Boldizsár azt javasolta, hogy valamit csak kéne tenni.

Hát kéne.

De ő már tudta is, hogy mit. S beszélt, beszélt, hogy a rontást el kell űzni a vidékről, lélekkel kell megtámasztani a falakat; rossz lélek dönti, jó lélek támogassa.

88