Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Tusnády László: A Toldi és a néprajz

* * *

Összegezve elmondhatjuk, hogy a Toldiban levő világlátást jobbára az jellemzi, mint ami a népünk eredeti dalait, történeteit. Egyik sem szakrális könyv, nem a hit s ennek a tanítása van a központban, nem ennek a rendszere, rendje, egész életet átfogó törvényei, nem a leírt tételek, hanem az élet olyan ábrázolása, amelyből kiderül, hogy ezeknek az elemeknek abban az életben igen nagy szerepük van.

Ily módon fordulhat elő, hogy egy-egy kifejezés, szó, három szín központi helyen való említése mély tartalmi gyökereket érint, oly mélyeket, melyek a sámánok koráig visznek minket vissza.

Népdalainkból így világlanak elő a szoláris, asztrális jelek, népmeséink fái ilyen hit- és létezésgyökerűek. Minden bizonnyal ezeknek a történeteknek s daloknak az előképei sem mindig voltak egyértelműen csak a hit énekei, hiszen annak a legnagyobb titkait le nem írt, zárt körben hagyományozott szövegek őrizték (bizonyos tájékoztatást a titok tudója csak egy megadott napon mondhatott tovább), de a törvények az egész életét áthatották: a hit és élet egy volt, elemei, mint titkos drága kövületek ragyognak fel a múlt ködéből.

Valahogy minden magyar emberben van valami Toldi Miklósból. Mind ilyen erősek vagyunk-e? Nem, a világért sem. De az ő léte is épp olyan képtelenség, mint a miénk. Hány .általútnáF kellett már megállnunk, feszülő erővel, tilalomfa-türelemmel? A benne élő remény a miénk is. Lelkünk forgószele minket is sodorna diadalmas, szebb napok felé.

80