Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Móser Zoltán: Kőmíves Kelemen és Kelemenné (Egy magyar népballadáról és Sarkadi Imre novellájáról)
Móser Zoltán Kőmíves Kelemen és Kelemenné Egy magyar népballadáról és Sarkadi Imre novellájáról D • éva, Gyulafehérvár, Enyed, Brassó, Bukarest felé beszállni” - mondja a nangosbeszélő az aradi állomáson 1943-ban, és a szépíró Méliusz József fel is száll erre a vonatra, hogy azután vigye őt „a Tiszának tartó Maros ringató folyásával szemben”, a többi utassal együtt. Csakhogy ő másként járja ezt az utat, más emlékeket és gondolatokat forgat a fejében, mint a többiek. Nem véletlen, ahogy ezt a Sors és jelkép című esszéregényében olvashatjuk, hogy Dévához közeledve a híres ballada jut az eszébe: „Jussanak eszedbe a kőművesek, s az önmagát büntető Kelemen, s a várfalban porlódó szépséges asszony és az árván maradt gyermek szívszorító sikolya... Suttogd el a Ballada sorait hunyt szemmel. Hangulata alapján fedi a tiédet is, a világét is, amely most öl, egyre és szüntelen gyilkol, talán, hogy a tengernyi vérrel mindenek elmúltán végre felépülhessen a félelem nélküli világ szent és szépséges vára... Jön, mert jönnie kell — vigasztalom magam folytonfolyvást, ámbár az ész kellő rezignáci ójával -, egy másik, egy jobb világnak is jönnie kell!... Elszomorító és erkölcstelen dialektika! — javítom ki magamat. Hátrahajtom hát fejem, megtámasztom, és hunyt szemmel, hang nélkül, befelé szavalom magamnak — és csak befelé hallgatózva, a magam mélyébe, a gyermekkorba, amikor még nem értettem - a Balladát, a hiábavalóságok elleni küzdelmeknek ezt a tulajdonképpen győztes, bár tragikus énekét.” Idézzünk fel elindulásként egy sokversszakos, moldvai változatot. Ű’rakják, ú’rakják, Magas Gyivó várnál. = Déva várát Kit éjjel félraknak, A’ nappal min lehull. /: Kit nappal felraknak, Az éjjel mind lehull: / Ollyan álmot látott E legnagyobb kőmjes: Melyiknek odatalál Asszanfélesége, 81
