Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Fehér Zoltán: A mitikus kemence (Egy szexuális szimbólum Bátya folklórjában)

kerékre, „meghúzta a drótot, és a karika forgott”. A városházáról ki is jött valaki rongyos ruhában, és szintén , jót övött a hamus pogácsából”.

A kemence a nő jelképe, mint erről már szóltam. BERNÁTH Béla íija, hogy egy horvát elbeszélésben a legény „a szalmában dagasztja a karácsonyi pogácsát”, azaz közösül.” (BERNÁTH 187). A pogácsasütés ilyen értelme ismert nálunk is, mint azt a következő magyar népdal bizonyítja:

Ez a kislány úgy éli világát,

Ha az anyja nincs otthon,

Süti a pogácsát.

Estétől, reggelig... (BERNÁTH 187.)

Ennél a mozzanatnál fontosnak tartom, hogy a mesélő nem mondja ki azonnal a pogácsa szót, kerülgeti, mint valami illetlenséget. „Gyúrt a mamám kenyeret. Nem is kenyér vót az. Lángos. Vagyis talán valami olyan kis sós pogácsa.” (A „sós” jelző is fontos.)

Egy kicsit maradjunk még a kemence termékénél, a pogácsánál. A Zsuburic című bátyai gyermekmese (típusszáma AaTh 327C, de a bátyai szövegek ettől alaposan eltérnek) véleményem szerint mítosztöredék, elemzése külön tanulmány tárgya lehetne. Ebben is a vasorrú bába (gvozdena baba) pogácsa ígérgetésével próbálja kicsalogatni a vízen ladikázó, halászó kisfiút. Hogy a gyermeknek anyja hangját utánozhassa, a kovácsnál mindig kisebb szájat csináltat magának, kukoricához, búzaszemhez, végül babszemhez hasonlót. A szöveg lényeges szavai a íolyó, ladik, pogácsa, (vas) száj, mind megannyi szexuális jelkép, (BERNATH 57.; 144.; 145.) sőt a szöveg további részében is vannak ilyenek.

Az előbb idézett, csodálatos pogácsasütésről szóló bátyai hazugmesében a suba (bunda) nem más, mint a pubes, (BERNÁTH 48.) a káposzta pedig „cunnus szimbólum.” (BERNÁTH 142.; 297.) A (városIházla), ahova a nagyapa üzen, „női abdomen”. (BERNÁTH 25.) Á kerék (karika) az emberiség jelképtárában „örök körforgás, a ciklusok, az újrakezdés és megújulás szimbóluma”. (Jelképtár 114.) Ezért is^ lehetett a magyar népköltészetben (is) szintén a női nemiszerv jelképe. (BERNÁTH 28.) Innen következik a forgat ige coit értelme. (BERNÁTH 72.) A következő „értelmetlen”, félig halandzsa (cigány?) bátyai népdalszövegben is előkerül a karika. (A dal zeneileg is érdekes, mert sorai első és második fokú zárlatokat tartalmaznak, mint a siratok.)

Átal mennék a Dunán kilenc orsó karikán,

Hátra nézek, nincs ladik, hát a rózsám hol lakik, áj.

Csalamandine, csalamandáre, áre-báre, bárolicske,

Hesz máj pendely, szuszma dáj, boldog dine, boldog dán, áj.

Ezt a dalt egyébként ugyanaz az A. Ferencné énekelte, aki a különös pogácsasütésről szóló mesét mondta. A szöveg halmozza a jelképeket. A világ népeinek mítoszaiban a víz mindenütt az élet forrásaként szerepel, közismert termékenységvarázsló szerepe. (Jelképtár 238.) LÜKO Gábor szerint a víz és a ladik szerelmi szimbólum a magyar és az ozmán-török népköltészetben. (LÜKO 39—46.) BERNÁTH Béla így értelmezi a Dunán való átkelést: „A ,nem egyszer úszta ő már át a Dunát’ ma már csak annyit jelent, hogy,sokat tapasztalt’, de ismerve a tapasztalat erotikus eredetét, nem lepődünk meg azon, hogy az ,amék kutya éccör átúszi a Tiszát, mögtöszi az máskor is” házasságtörő asszonyokra (eredetileg persze férfiakra) vonatkozik a közlő szerint.” (BERNÁTH 108.)

27