Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Fehér Zoltán: A mitikus kemence (Egy szexuális szimbólum Bátya folklórjában)

BERNÁTH Béla írja, hogy a női genitálé nemcsak bors-, hanem sótartó is a népköltészet jelképvilágában. Szokták mondani, hogy a szűz „sótlan, fűszertelen”. (BERNÁTH 70.) A bátyai felfogás megegyezik ezzel, hisz a házasság előtti nemi kapcsolatot így magyarázzák: „Meg kell kóstolni a levest, hogy megtudjuk, jó-e. Mer szemre szép, de lehet, hogy nem elég sós.”

Egy bátyai hazugmese (AaTh 1960) a kuckóba helyezi a növekvő, gyökeret eresztő kősót, amely a feleségtől kapott, de véletlenül kidöntött víz miatt válik óriásivá. A kemence és a só jelképi jelentése miatt gyanítjuk, hogy a történetnek átvitt értelme van.

„Hallod szomszéd, ilyen csodát még nem hallottá. Evekkel ezelőtt kősót vettem. Hát hová tegyem? Kemence mellé a kuckóba. Hat-hét évig használtunk belűle, és a só mindig nagyobb vót. — Egyszer lepihent a padkára a kemence mellé, és kért a feleségitül ivóvizet. Elszunnyadt, és a könyökével a vizet eldűtötte. Kifolyt a víz a pohárból a sóra. Megnézi a kuckóba, hogy vajon mért olyan nagy a só. És látja, hogy a só gyökeret hajtott, úgy fejlődött.”

„Az összevesző—kibékülő házaspár” címet kapott, több változatban a lejegyzett bátyai tündérmese (AaTh 715+MNK 213*) egyik epizódja önállóan is előkerült. Ebben a férjétől különváltan élő asszony hazatér, de csak a kéményen keresztül tud az éhhalál szélén álló férjének a kemencepadkára kanállal túrót potyogtatni. Szinte ugyanezt a képet találjuk a következő, KÁLMÁNY Lajos által lejegyzett párosító dalunkban:

Bugeréknál a kéménybe

Cinkaná van odatéve

Bartók Imre eszik véle. Icca drum (BERNÁTH 255.)

A dal jelképei azonosak a mese-epizód jelképeivel. Ezekről pedig BERNÁTH Béla azt mondja: „A kémény (vulva) és a kanál (penis) szimbólumok meg az evés egyértelműek.” (BERNÁTH 255.)

A „Baj baj hátán” c. tréfás bátyai mesében (AaTh 1408.) a kétbalkezes félj, aki a rábízott asszonyi munkát nemcsak képtelen elvégezni, de bajt bajra halmoz, felesége várható haragja elől a kemencében keres menedéket. Az asszony hazatérve látja a felfordulást, mégis megbocsátana urának mindent, még azt is, hogy gyermekük elpusztult. „Hát ne törődj, majd csinálunk másikat” — nyugtatja a kemencében reszkető férjet. Mire az, akinek a „fütyülőjét” is leharapta a szamár: „Csinálok ám, de nincs mivel, mer a fütyülő is oda van.” Erre az asszony a kemencében elégette férjét.

Tudjuk, hogy a tréfás mesék hősmesékből való kiábrándulás következményei. (Vö. NAGY Olga 85.) A hazugmesék hasonlóképpen „idézőjelbe teszik” a tündérmesék csodáit. Ez utóbbiak pedig természetüknél fogva erotikusak, mint JANKO- VICH Marcell mondja. (JANKOVICH 127.) Emiatt tartom figyelemre méltónak egy bátyai hazugmese egyik motívumát. Ennek hőse, Gergő bácsi háromszor nősült, de mindhárom felesége groteszk körülmények között meghalt. Az egyik felesége kenyeret sütött. „Má húzta ki a kenyeret a kemencébül, és éhen meghalt.”

A GRIMM-gyűjteményből közismert Jancsi és Juliska c. tündérmese (AaTh 327A) hősei Bátyán Jóska és Marica. A két testvér megmenekülése úgy történik, hogy amikor a boszorkány a kemencében meg akarja sütni a gyerekeket, azok lecsúsznak a lapátról. Megkérik a banyát, mutassa meg, miként kell ráülni, s ekkor bedobják őt a tüzes kemencébe. Ugyanez a motívum megtalálható a már említett bátyai Zsuburic című gyermekmesében is. A kemencében való elégetés 28