Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Fehér Zoltán: A mitikus kemence (Egy szexuális szimbólum Bátya folklórjában)

menyasszony fogadásakor ugyancsak hagymát gurítanak utána egy zsákból a könnyű szülés érdekében.

A kemence tüze megsemmisíti a „rontás”-! Ebbe kell bedobni a dunnában talált betegségokozó gizgazt. A kemence földből készül, a rontást ezért lehet rá áthárítani, mint ezt a következő bátyai adatok bizonyítják. Aki olyan szobába lép, ahol csecsemő van, két kezét a kemencére tegye, hogy ne ronthassa meg a gyereket. Az árpás szemet a népi gyógyászat egyik módszere szerint tűvel kell „szurkálni”, majd a tűt a kemencéhez kell nyomkodni.

A bátyai néphitben „előírás”, hogy a kemencébe annak kell begyújtania először, aki csinálta. A kemencekészítő mindig férfi. Valószínű, hogy a következő „tilalom” csak nőkre vonatkozik. Aki először gyújt be a kemencébe, rövidesen meghal. (A közlésnek tilalomértéke van.) „A tűzcsinálás ősi módjai a szexuális aktus jelképei. A tűz lélek-, élet- és szerelemjelkép a magyar néphitben is.” (Jelképtár 228.) A tűzrakás erotikus jelentése kitetszik a közismert magyar népdalból, amely azt mondja:

Megrakják a tüzet, mégis elaluszik,

Nincs az a szerelem, aki el nem múlik.

Rakd meg rózsám, rakd meg, lobogó tüzedet Hadd melegítsem meg gyönge kezeimet.

A Bátyán is ismert népdal jelképe még egyértelműbb:

De szeretnék az erdőbe fa lenni,

Ha valaki hazavinne tüzelni

Ugyanilyen tűzrakásra gondol a gyanútlan kérdezett a bátyai találóskérdés hallatán: „Fekete menyasszony hófehér szobában, vékonyát, vastagat dugnak a lukába.” „Mi az?” A megfejtés... nem éppen kemence, hanem az azt fölváltó: kályha.

A szerelem tüze termi az utódokat. Bátyán a távoli rokont így nevezik meg: „Devete pece zarilo”. (A kilencedik kemence parazsa.) A „tüzes” megnevezésnek „vizes” párja is van. „Corbine, corba, corba.” (A leves levesének a levese.)

A falusi fiatalságnak még egy fél évszázaddal ezelőtt is kedvelt szórakozási alkalma volt téli estéken a fonóház. Ide először a lányok jöttek, hogy a kenderszöszből fonalat pödörjenek, ám ott, ahol lányok gyűlnek össze, megjelennek a legények is. Miközben a lányoknak el kellett készülniük a fonnivalóval, a társaság a maga örömére beszélgetett, dalolt, játszott, mesélt. Persze, hogy a szó, a játék a két nem kapcsolatát erősítette, jelképes szexuális „üzenetet” közvetített. Itt vették egymást észre a fiatalok, itt alakultak ki a szerelmek.

A bátyai A. Ferencné lánykorában „fonyóházban” hallotta egy legénytől a következő „abszurd” történetet, ahogyan mondta: „marhaságot”, amelynek titkos értelme csak szexuális szimbólumainak feltárásával fejthető meg. A mese központjában a kemence áll, tartalma pedig ez: A mesélő nagyanyja befűtött a kemencébe, hogy pogácsát süssön. A nagyapa subában bebújt a forró kemencébe, és lerakta a pogácsát a hamuba. A kemencéből kibújó embernek a nagymama káposztaleveleket rakott a talpa alá. „A papa kigyütt, megrázta a bundáját (...), mint egy vőlegény, kinn vót, és mink (gyerekek) vártuk a pogácsát.” Egy kivételével megették valamennyit. Az esetet, hogy „subába rakták be a pogácsát” (a kemencébe), a nagypapa „megtelefonálta” a kalocsai városházára. Drótot tett ugyanis a talicska26