Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Határ Győző: Kisemberek álma
Az asztalnál mégegyszer megpiszkálta a sebet és így szólt: — Mi volna, ha mégis lemennék a 40-ikre? Linda legalább kitisztítaná és megfogná a praclimat rózsaujjaival, Linduska. Amilyen zabálnivaló. Még elpiszkálom. De nem ment. Még nem tudta, hogy ez lesz a veszte. A mammutvállalat sem. Nemcsak hogy ez a vécéöblítő lánc lesz Dán Macre- ady, a Kisember veszte - de még elképzelni sem tudta, hogy egy Kisember a GANGLOONA INTERNATIONAL INCORPORATED, egy gigászi nemzetközi konszern vesztét okozhatja, és megingathatja mindazokat a kormányokat mindazokban az országokban, ahol, amelyeknek államháztartási zökkenésmentes és szolvens likviditása a GANG hitelnyújtásától függött. Másnap Dan Macready, a Kisember mégis úgy határozott, hogy dagadt praclijával felkeresi Linduskát a 40-iken, de már nem a zabálnivalósága érdekelte, hanem egészségügyi elsősegély mivolta; mert Dán hónaljmirígyei megdagadtak és bezupált az anyámasszonyság derékhadába, gecihuszárnak. — Mióta van ez magának? - kérdezte rózsaujjú hangon Lindácska; de balzsamos vattaérintésére Dán Macready felüvöltött, mint a sakál. — A kutya teremtését! — mordult oda fogcsikorgatva; de meg resteilte is, hogy előhozakodjék a vécéöblítő rozsdás láncával. A következő pillanatban azon vette észre — hogy meggondolta magát és csodálkozva hallotta tulajdon szájából a tajtékzó üvöltést: — ha azt hiszik, hogy elviszik szárazon és elbánhatnak egy kisemberrel, nagyon tévednek! — Hát mit csinált vele: rágta? betépte? — Veszekedett fene! A rozsdás vécélehúzó lánca! Mint az élesre fent vaskarom! Vétkes üzemi gondatlanság! — Kitisztítottam, behintettem penicillin-porral, de jobb volna, ha megmutatná a vállalati orvosnak... — Jelentsen be neki! — Honnan vegyem elő?! Tudja, hogy csak hétfőn és pénteken... — A keserves Krisztusát annak a vállalati orvosnak! Négy napig várjak?! — Emberelje meg magát, Dán; hiszen csak a vécélehúzó lánca volt. Tudja, hogy a Vállalat nem szereti azokat, akik telekiabálják a világot a maguk apró- cseprő fájdalmaival, hogy így-úgy, már mindjárt csillagokat látnak... — Hát már a kisember gebedjen meg?! - robbant ki Dan-ből a szónoki kérdés, és kirohant. Linda a Vállalat pártján állt; ő viszont nem állhatott, csupán a jobb karja pártján. Másnap, a toronypalota gyorsliftjében, az alácsurgó zenét megtörve, azzal hozta kínos zavarba a különben csak látásból ismert Elnök-Igazgatót, hogy a jóidőért hálálkodó néma mosoly kacsintás helyett, egyenesen a fülébe ordítozva rázendített a mondókájára: — Látja a jobb karomat? Tudja, miért van felkötve? Mert magánál még a vécélehúzó is aranyláncra jár, de bezzeg a kisemberek birkanyájának a rozsdás lánc jó kell legyen. A Fejedelem a kőszobor részvétével hümmögött: akinek nincsenek arcizmai, azon nincs mi megránduljon.-Hm. 25
