Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Kabdebó Tamás: Hajótöröttek
szüntelenül alakít mindenkit, mindent. Szüntelenül teszi ezt! A kémiai és nukleáris változások vegykonyhája a világ. S a lélek ? Egy pirinyó summája az egésznek. Talán egy neutrino, vagy afféle. A bibliakörbe két új ember, azaz egy házaspár érkezett. Terry és Mary a narkóközpontból jöttek, annakelótte a kikötőváros poklából, mi kiégetett hu- szonegynéhány éves életükből minden ambíciót. Bob és neje, Betty, befogadták őket, tiszta ruhát, rendszeres étket és egy-egy bibliát kaptak. Terry, egy kis szemüveges, kefehajú emberke, meglepően szépen olvasott fel, Mary, egy kerekarcú, kékszemű teremtés, tűrhetően énekelt. Hamarosan sövények nyírására és kiskertek rendbentartására is sor került, s a segédkező házaspár így zsebpénzhez is jutott. A karácsonyi istentiszteletet, egy, az északi megyékből jött kiálló fogú szónok tartotta. Felesége szép, fiatal, molett nő volt, mankóval járt. Jobb lábát odafent északon elvitte egy pokolgép. Egy protestáns istentisztelet kellős közepén robbant, tizennégy áldozata volt és negyvenhárom sebesültje. A nyuszifogú bevárta míg neje megtanul mankón járni, aztán felpakolta családját és lejött ide, a Közösségbe. Állása nincs, de ért a villanyszereléshez, s így a Közösség, illetve a Kör barátainak és a barátok barátainak jó segítségére van. Egy jó villanyszerelő aranyat ér. Sőt, a vízvezetékszereléshez is ért, nincs többé csöpögő csap a Körben. Egy helybeli piacház alkalmazottja hozta a teát és a kekszet, de a kétszín alatti áldozás anyagát is. A szobrász először meghőkölt, amikor egy nagy karaj pékkenyeret adogattak körbe, majd pedig, egy kőkehelyben szederlevet. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, szólt a kiálló fogú északi, s Aine, aki a férfi béna felesége mellett ült, áhítattal áldozott. A kenyér ízletes, gondolta a szobrász a leghátsó sor végén, az ital finom, édes. Az istentisztelet befejezése, plusz karácsonyi énekek és a szokásos tea után, a terem szélére tolták a székeket és megkezdődött a táncmulatság. Aidán, az orvos, slágerszámokat játszott a gitárján, énekelt is hozzá. Aineből kicsaltak egy szólót (kérette magát), fergetegesen megtapsolták. Elíz, a jelenlevő mind a nyolc gyermek anyja (kettő, emlékezzünk, meghalt; kettőt tolószékben hoztak ide) a Kör tagjaiból alakult kör közepén táncolt önfeledten. Míg a többiek, s az ó gyerekei is, egymás kezét fogva ringtak a zenére, Elíz teljes hévvel és odaadással szólózott. Pörgött a sarkán, szoknyája perdült, fekete fürtjei az arcába csapódtak, ujjaival csettintett, mint hajdanában Pepita, aki táncával ezt a fővárost is meghódította. A szobrász hazament, és a hosszúra nyúlt karácsonyi színházi szünetben megformálta a keresztfáról levett Jézus alakját, mely, a pietáktól eltérően, nyitottszemű volt és mosolygott, mint aki már feltámadt. Ezt szerette volna a város főterén a jászolba tenni. 17
