Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Kabdebó Tamás: Hajótöröttek
házasságkötő adta össze őket Invernessben, mely egy fokkal szolidabb dolog, mint Gretna Greenbe szaladni, a kovácshoz. Mint aki e jelre várt, Aine bátyja, Aidán, Nigériában elvett egy fiatal, szép, ébenfekete ápolónőt. Omaga orvos volt, hazahelyezték, nejét bemutatta a családnak. Az még nem lett volna baj, hogy a menyecske fekete, elvégre az egyházközségben néger diákok is előfordulnak, de összeráncolódtak a homlokok, amikor kitudódott, hogy Lanka protestáns. (A tizenkilencedik század missziós évtizedeiben, az anglikánok sikeresebben működtek Nigériában, mint a katolikusok.) Eljött a vasárnap és benne a mise, melyre még az agnosztikusok is eljártak, hisz itt találkoztak ivópajtásaikkal és üzletfeleikkel. Az áldozok az oltár elé járultak, hol az öreg, rabbiátus pap osztogatta Jézus testét. Lanka, a férje mögött. Az öreg áldozár ránézett - már beharangozták neki a protestáns szerecsenynő megjelenését — villámokat szórt a szeme, és a feje felett elemelte a szentostyát. Lanka, Aidán értettek a gesztusból, többé a tájára sem mentek a katolikus templomnak. Az eseten a konzervatív szülők is felháborodtak, összevesztek az őszbecsava- rodott pappal és kibékültek pravoszláv vejükkel. Könnyebb azonban, a tevének a tű fokán átjutni (ami mégiscsak egy szűk kőkapu neve Jeruzsálemben) mint egy kelta famíliának vallás nélkül élni. Lanka a kórházban egy amerikai könyvkereskedőt ápolt, aki felgyógyulván három bibliáskönyvet ajándékozott neki, a JOHIRT, azaz az amerikai nyelvre fordított Újszövetséget, a teljes bibliát, IOWA kiadásban, és saját kis füzetecs- kéjét, ami megjelölte, milyen lelki fájdalomra az írás melyik fejezetét tanácsos elolvasni és miért. Bob, a könyves, a bibliakör tanácsosa volt, tehát voltaképpen világi papnak is beillett volna, ha a bibliakör tagjai magukat felekezetnek nevezték volna. Mindazonáltal, ezt a fővárosi kört, Eszak-Európa egy szeles és esős pontján, valójában egy, a magát Keresztény Közösségnek hirdető egyesülés mozgatta, egy szerény pénzen élő, szerény szervezet, melynek központja Iowa-ban volt és missziós lelkületű emberek irányították. „Nem mindegy, honnan fúj a Szentlélek?”, mondotta tréfásan Bob, amikor faggatták. „Minek egy amúgyis keresztény országban új missziót hirdetni?” kérdezte szép nejét a pravoszláv szobrász, amikor^sógora és sógornője elmesélték tapasztalataikat. Aidán a vállát vonogatta. O szépen gitározott, a Körben áhítattal hallgatták, egyébként egy vírus izolálásán dolgozott a kórházban és az egyetemen, s a munka egész gondolatvilágát lefoglalta. A Kör egy elemi iskolában gyűlt össze, hol vasárnaponként természetesen nem volt tanítás. A tagok, mintegy harmincán, harmincötén - az influenzajárványtól függően - reggel tíz órakor gyülekeztek össze, tizenkettőig énekeltek, imádkoztak és Bob bibliamagyarázatát hallgatták. Amikor ez befejeződött, tejes teát ittak, száraz keksszel hozzá, majd sorra megölelték, megcsókolták egymást, aztán hazamentek. Aine-nak szép nagy autója volt, 2000-es Rover, ebbe hátul még négyen beleférnek. Például Elíz, két fia és egy lánya. Elíz, negyvenéves, vidám, fekete hajú nő volt (talán ittfelejtett spanyol armada-matrózok szépunokája) ki tizennyolcévesen ment férjhez, egy matrózhoz. A tizedik gyereke (az egyik kisfiú) kétéves volt és makkegészséges. A kilencedik és a nyolcadik meghalt, egy ritka 15
