Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Németh István: Fekete csillag
Miként Radnóti Miklós sorstársai annak idején sárga csillagot a mellükre. Hogy megkülönböztetódjenek a csillagtalan vagy a nyilaskeresztet, horogkeresztet viselő emberektől. Hogy megaláztassanak a sárga csillagjuk terhe alatt. Nem tudhatom, hogy ebben az ájulásig fájdalmas szép Radnóti-versben miért kellett Vörösmarty Mihály nevére foltűzni a fekete csillagot. Talán azért, hogy az angol olvasónak csillag alatt megmagyarázzák, ami számunkra egyértelmű. De hát az angol olvasó számára nem kötelező és nem szégyen, ha nem hallott a Szózat szerzőjéről. Az angol olvasó számára az se túlságosan nagy szégyen, ha nem hallott a magyar irodalomról, sőt ha a magyarokról se hallott egy szót sem. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály... Az angol szövegben a fekete csillagos Vörösmarty Mihály. Itt be is fejezhetném. De ha már eddig eljutottam, elmondom még, hogy találkoztam ezzel a fekete csillaggal a saját nevem felett is. Nem angol szövegben, még csak nem is szerbben. Magyar olvasóknak kellett megmagyarázni, hogy az a csodabogár, akinek a neve fölé fekete csillagot biggyesztettek, jugoszláviai, vajdasági vagy újvidéki író. Mert a nagyvilágban, a világirodalomban túl picinyek vagyunk, a legjobbjaink is csak porszemek; idehaza meg, abban a kicsiny világban, amelyben úgy gondoljuk, hogy mindnyájan otthon vagyunk - befed bennünket a fekete csillag reménytelen sötétsége. Nagyon szeretlek A templom és az iskola közötti kis park egyik padján a teljes szöveg így hangzik: Misi, nagyon szeretlek. Akik ezeket a padokat esténként vagy óraközi szünetekben megszállják, az iskola diákjai lehetnek, az iskoláé, amely csodák csodája, még ma is egy magyar költő nevét viseli. Szándékosan nem írom, hogy nagy magyar költőét, mert olvastam valahol, hogy csak a kis népeknek vannak nagy költői, a nagy népeknek csak költői vannak. A kis népeknek van óriási szükségük arra, hogy valami nagy nekik is legyen. Az iskola nevét viselő költőt eddig jómagam is nagynak tartottam, most egy kicsit szégyellem magam, mert ezáltal tulajdonképpen a rangját rontottam: költő volt és semmi több. De maradjunk egyelőre a szomorú, elhanyagolt és elhagyott park padjainál. Mint mindenütt a világon, itt is tele vannak firkálva. Hogy az irkafirkák nem idős falusiak műve, az abból is kikövetkeztethető, hogy nem a falu lakosságának a nyelvén fogalmazódtak meg, amely egy kis nép egyre inkább elkorcsosodó nyelve, hanem egy világnyelven. A nagy népeknek nincsenek ugyan nagy költőik, ahogyan tisztáztuk az imént, ám van világnyelvük. Ez a szóban forgó világnyelv, nem biztos, hogy az angol, mindenesetre arra formádzik. íme egy szöveg, ahogyan a kispadon írva vagyon: new kinds out murders here! Ami magyarul - állítólag - annyit tesz, hogy űzzék innen ki a gyilkosokat. Ha vannak itt ilyenek, mélységesen egyetértek a kiáltvány tartalmával. 4
