Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Gáll Ernő: Utóvédben (Feljegyzések a Korunk szerkesztéséről a nyolcvanas évek elején)
ötleteket, javaslatokat kaptam tőlük, Méliusz pedig egy legfelsőbb helyre kerülendő beadványt javasol. Komoly nehézségek mutatkoznak a NyIRK-nél is. Az évnyitó szerkesztőségi értekezleten — „mi a teendő?” jeligével — bizonytalanságban tapogatózva, mélyen a hullámvülgyben, egy „entrópiaellenes” szerkesztésről, terjesztésről beszéltem. Úgy látszik - mondottam — véget vetettek a nemzetiségi problematika nyílt taglalásának, s ezért az ilyen jellegű témákat implicit módon kell tárgyalni. Számításba vehetnénk egy megújított transzilvanizmus jegyében kialakított „szellemi kisebbségvédelem” tervének kikovácsolását, amely továbbra is az együttélés alternatívájára épülne. (Felkértem Veress Danit, dolgozzon ki erről egy távlatos koncepciót.) Muszáj felfrissítenünk a korszerű információt biztosító szolgálatunkat, de tudom, hogy ez egyre nehezebben valósítható meg. Mindehhez persze, idő és ember szükségeltetik. Csak legyen még kifutási időnk... március 5. Öt hónapos kötélhúzás után, sorozatos egyezkedések „eredményeként” végre megjelent A hét-ben a Tamási Áron és az erdélyi népi irányzat kapcsolatát bemutató írásom. Sajnos, komoly árat kellett érte fizetni. Kivették a Szabó Dezső elfogulatlan, árnyalt elemzését megkísérlő passzust. A februári és márciusi számokra adott „nihil obstat”-okkal együtt, most úgy tűnik, hogy a húzd meg-ereszd meg váltógazdaságban pillanatnyilag lazábbra engedték a gyeplőt. De meddig? A szerkesztőséget újabb komoly veszteség érte: Aradi bejelentette, hogy - felesége után — most ő is kivándorol. Vele az az ember távozik, aki, noha a szerkesztésben nem volt gyors és operatív, jó világkitekintést biztosított, s a non-konformista fiatalokkal egész Erdélyben kitűnő kapcsolatokat teremtett. Kivel lehet őt helyettesíteni? A jelzett javuló tendenciával szöges ellentétben, és nyilván ez a valóban jellemző és meghatározó irányzat, utasítást kaptunk, hogy a hazai történelmi tárgyú írásokat külön ellenőriztessük. Musat, az ismert udvari nacionalista történész lett a főcenzor: tényleg kecskére bízták a káposztát. Ezzel az intézkedéssel a történelem kisajátítása újabb stációhoz érkezett. Mindez pedig a két ország közötti kapcsolatok romlásának a feltételei között történik. Nagyon aggasztó Bori Imre cikke Illyés Gyula ellen, ami minket közvetlenül is érint, mert tőlünk kivették a születésnapja alkalmával készült interjút. Ilyen körülmények között sem mondok le arról a kissé Don Quijotei igyekezetről, hogy a román értelmiség elérhető elitjével megőrizzem az érintkezést, és valamilyen párbeszéd-félét fenntartsak. Ezért mentem bele a Bugnariuval való levélváltásba. Persze az is dolgozhatott bennem, hogy: „dixi et salvavi animam meam.” A múlt hetekben ült össze a NYIRK szerkesztő bizottságának bővített ülése, hogy a folyóirat 25. évfordulója kapcsán mérleget készítsen. Személyi döntéseket is kellett hozni Kelemen Béla halála után. Szabó Zoltán a nyelvészeti, Antal Árpád az irodalomtörténeti anyagokért felel, a magam szerepét kizárólag abban látom, hogy a szakembereknek segítsek. Ezért is maradok továbbra a posztomon. augusztus 30. Tegnap nyomták ki a júliusi számot, amely majd szeptember első felében kerül az olvasó kezébe. Tartalmilag nem nagyon vonzó, s ez még fokozottabban elmondható az augusztusi számról, hiszen tele lesz fanyelven írt ünnepi szövegekkel. Közben, az új „tisztogatások” okán mélyül mindenütt a szorongás, a bizonytalan74
