Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Gáll Ernő: Utóvédben (Feljegyzések a Korunk szerkesztéséről a nyolcvanas évek elején)

dogmatizmus. Felelőtlen, felületesen magabiztos nyilatkozatok, az akkoriban kötelezőnek vélt címkézésekkel együtt. Tudatállapotom talán valaminő ideológiai holdkórossághoz volt hasonlítható. A lágerből szabadulva megvalósulni láttam chiliasztikus várakozásaimat, s ez az eddigi történelem folyamán kevés „millena- ristának” adatott meg. Abrahám kebelén, „otthon” éreztem magam, s a „vörös hold” vonzásában nagy lendülettel ítélkeztem. Mindezt pedig legmélyebb hajlamaim és régebbi nézeteim ellenére tettem. Mintha tényleg valamilyen tudathasadás uralkodott volna el bennem.

március 10.

Szerkesztői pályám legválságosabb, s ami újszerű, legkilátástalanabb heteit éltem át. Abszolút premierként erős levertség is jelentkezett. Az ún. „rentabilizá- lással” „mintha egy ilyen folyóirat fenntarthatná magát előfizetésekből és példányonkénti eladásból), az új árral kapcsolatos huzavona még tart. A 25. évfordulón ez a fejlemény, amelyet nem gazdasági okok, hanem politikai célok határoztak meg, felborította mindazt, amit előfizetők, olvasók verbuválásában eddig elértünk. Ez az állapot egyrészt leszerelően hat, hiszen tehetetlenségre kárhoztatottként szenvedem végig a bajokat, másrészt viszont - ellenhatásként - kezd ismét a cselekvésre, ellenállásra való késztetés erősödni. Akár „végső csata”-ként is, mint több évtizedes közéleti tevékenységem záróaktusa.

A tartalmi javítások s az új előfizetők gyűjtése során ki fog tűnni, mennyire ragaszkodik a közönség a laphoz, és milyen áldozatra hajlandó? Ez a próba természetesen csak a szerkesztőség aktivizálódásának a körülményei között alakulhat kedvezően. Döntő tehát a kezdeményezés, a cselekvés; az inercia s az önfeladás csábításai nem lebecsülhetők.

március 18.

Még mindig tart a jövedelmezőség és az új árak körüli idegőrlő bizonytalanság. (Mintha ez is lenne a hivatal szándéka?) Közben Bukarestbe kellett utaznom, ahol a központi sajtóosztályon ezekről a kérdésekről tárgyaltunk. Inkompetencia, zűrzavar — esetenként kifejezett rosszindulattal keverve. Florescu főfunkci .jóvoltából” veszélybe került a külföldi (főként magyarországi) előfizetésekből összeálló jövedelem. Itt a rossz szándék nyilvánvaló volt.

Sajnos, a naponként érkező Hiob-híreket, a romboló ukázokat egyre nehezebben viselem el, teljesen megbénítanak. Muszáj azonban erőt vennem magamon, már- csak azért is, hogy az egyetlen emberhez méltó módon, a helytállással, az ellenállással válaszoljak a kihívásokra. Nem én kerestem ezeket a konfliktusokat, de ha rám kényszerítik ebben az ellenem is irányuló formában, nem térhetek ki előle, mint a múltban nem egyszer tettem. Ez az egész borzalom-komplexum felidézi bennem G. G. két világháború közötti sziszifuszi küzdelmét a Korunk életben tartásáért. Nem tudom — megőrizvén az arányokat —, kinek a helyzete és erőfeszítése volt emberileg-erkölcsileg elviselhetőbb? :

Ma ötlött fel bennem, hogy a tűzbiztonsági-kiürítési tervek és helyrajzok mintájára, nekünk szintén fel kellene készülnünk — több variánsban is — a várható vészekre. Végre, valami ösztönző élményben is részem lehetett; március 15-i tévébeszélgetésemnek jó volt a visszhangja.

71