Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - A. Gergely András: Értéktudat és történelem (Kiskunhalas a társadalmi tér-időben)
sajátos közösségi rendje, egyedi jellegű polgárosult műveltsége kapott erőre a kertes-tanyás agrárkultúra továbbfejlesztésében. (Majlát Jolán, 1943.; Márkus István, 1943.; Papp László, 1936.; Lettrich Edit, 1968.) A társadalom is, mely ebben a gazdaságszervezeti keretben élt, kiegyensúlyozott és fölfelé igyekvő volt. A parasztság osztálytagozódása példul korántsem volt oly erős, mint tételezhetnénk: való igaz, amit a halasi helytörténész, Gaál Lajos mondott, hogy szemléletben és társadalmi jelenlétben egyenlő volt a háromholdas zsellér, aki ráadásul családtagnak számított, és mint a nyolcvan- vagy kétszáz holdas nagygazda. Akit lenéztek, az nem a szegényparaszt volt, hanem a , jöttment” városi tisztviselő, a pandúr, a hatalom talpnyaló szolgája volt elsősorban. Iparosnak és kereskedőnek is volt és lehetett kertje, tanyája, s rendszerint az asszony kezelésében meg is termelték benne a konyhai szükségletet. A városi parasztság legnagyobb része szüntelen fejlesztette a magasabb kultúráik példáján kialakított értékrendszert. Ez mindenkor megkülönböztette a jobbágyparasztság kultúrájától, s minél erősebb volt a mezővárosok fejlődése, annál inkább. A kertes vagy szántóföldi zöldségkultúra termelési rendszert, ökonómiát, bonyolult kereskedelmi tevékenységet föltételez, ehhez kialakított közösségi rendszer, szervezett és ellenőrzött üzleti élet, politikai aktivitás, gimnáziumban nevelt hivatalnokréteg kell, s ezeket meg is teremtették e városok gazdái. Megvoltak persze a gyökerek, a hagyományok is ehhez: a kun székszervezet döntéshierarchiája, képviseleti szervezete már annak a gondolkodásmódnak volt iskolája, mely például a XVII. században azt eredményezte, hogy a török közigazgatás és jogszolgáltatási rend bürokratizmusát fölhasználva, átengedték illetve visszaszerezték az adózási és önkormányzati jogokat, pusztán harci-taktikai cselek révén, s végü- lis a helyi önkormányzati szempontokat tudták kiharcolni a hódoltság második felében. De ugyanez a mentalitás jellemezte azt a döntést is, hogy a Lovagrendnek eladott szabadság visszaszerzésére azonnal egyezséget kötöttek Rákóczival, s szabadságküzdelem támogatására az első lovascsapatot éppen Halas városa állította a fejedelem szolgálatába. S szól igaz történet az ellenkezőjéről is: midőn Herpay Mihály kiskun hadnagy, aki fogadós volt Halason, részt vett a kiskunok parádéján Gödöllőn, megkeresték az 1753-as parasztfelkelés szervezői, hogy ajánljon katonát és tisztet Halasról, akkor elutasította és megfenyegette őket, hogy ily békességes időben rebelliót ne merjenek kelteni, majd szólt a halasi kapitánynak és bírónak, hogy börtönbe csukassák és tiltsák ki a Kiskun Kerületből ezt a két „hazug szót hirdetőt”. A később katolikus hitre tért Herpay árulása jutalmául megkapta a száz arany jutalmát és a magyar nemességet, címerében a „hűség” jeléül ott díszelgett a „fide” szó, s a néphagyomány szerint azóta terjedt el Halason a „Fidi” mint kutyanév. (Tooth János: Kiskunhalas város története. Halas, 1861. 26., 116-124. P>A halasi és a kiskunsági történetnek híres időszaka volt a betyárkorszak, mely mintegy száz esztendeig is eltartott, hiszen a Habsburg-ház örökösödési háborúi idején kezdődött, és még a századvég gondjai között is szerepelt. A kunok értékrendjében már igencsak értelmét vesztette a monarchikus tervek szolgálata, s a sorozások elől menekülve, csizma helyett a papírbocskort is vállalva a pusztába vonultak inkább, mint a seregbe. Akik „félreálltak” vagy „szaladóba” kerültek, tehát a katonaság elől szöktek, illett azokat pártolni, viselt dolgaikat takargatni. A betyáréletet évtizedekig kutatók sem találták nyomát, hogy a szökött katonát valaki is elárulta volna, s a szájhagyományban sem maradt meg ilyesmi. Nők is csaptak föl betyárnak, a halasiak között zsidó betyár is akadt, többen voltak címeresek is. Mivel szentül hitték, hogy az önkényuralom megbukik, jó ideig eltartott a betyárélet, s közéjük keveredtek előbb-utóbb a bűnözők is, menekülő 64
