Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - A. Gergely András: Értéktudat és történelem (Kiskunhalas a társadalmi tér-időben)
lyoktól kapott privilégiumaikban megoltalmazza, s maga is kiállított 1668. II. 22-ről a Kiskunság részére, 1670. júl. 9-én a Jászkunság részére, és 1688-ban ugyancsak a Jászkunság részére egy-egy oltalomlevelet. Fölsorolja — ha nem értené a magával is ellentmondásba jövő király -, hogy milyen szabadalmakról is van szó: saját személyükben perlekedhetnek bárkivel, még az országbíróval is, tizedet és kilencedet nem kell adjanak, harmincadot és vámot nem fizetnek, hanem csupán királyi adót és nádori fóbírájuknak honoráriumot, egyházvédjoguk van, foldesuraság jobbágyai sosem voltak, hanem saját kerületeikben mindig nemesekként laktak. Ha voltak is elvétve egyes esetek, mikor kiváltságaik csorbát szenvedtek, például mikor a töröknek pénzben és terményben adóztak, vagy az egri várhoz szolgálni tartoztak, azokat a viszonyokat csak ideig-óráig, és csak kényszerítő körülmények hatása alatt kellett tűmiök, s ezeket a kivételes eseteket ellenük szabályként értelmezni nem lehet, amint az sem mérvadó, hogy a Jászkunság egy-két települését királyok is eladományozták magánosoknak, de sohasem jogosan, mert mindig a korona elidegeníthetetlen birtokai voltak. Ha most mégis bekövetkeznék, hogy jobbágyságba taszítják őket, inkább el fogják hagyni területüket és más megyékbe költöznek, hisz szabad költözködési joggal bíró nemesek, akiknek erre lehetőségük van. Őfelsége se kívánja tehát, hogy a pogány uralom alól fölszabadult terület, mely máris 16 000 forintot adózik a Kincstárnak, most pusztán maradjon ismét... Sótér memoranduma hivatalokban sodródott fél éven át, mígnem új bizottság érkezett, és ráijeszett Sőtérre, amiért hatásköri túllépést követett el, és a jászkunok protektorául szegődik. A szentkorona jószágainak elidegeníthetősége sem rá tartozik, hanem az országgyűlésre... Sőtér levelet ír, kéri, hogy halasszák el a döntést az országgyűlésig. Közben a kamarai jogügyigazgató tucatnyi privilegiális levelet ásott elő, melyről a jászkunok nem tudnak igazolást adni a Hármaskönyv 1/32. paragrafusában foglalt kihirdetési követelmény szerint. E bizonyítékok a jászkunok ellen szólnak, s jegyzékük a főkegyúri döntést erősíti; Jelentése 1702. január 3-án készül el, ám Sőtér 1701 június 4-én megkapja már az értesítést a kiváltságok eltörléséről. Kollonits évi haszonvételi társtulajdonos lett, ezenkívül 250 000 Ft-ot is kapott az üzletért. A tárgyalások a nyilvánosságtól távol, a magyar kormányszékek, tisztviselők és méltóságok meghallgatása nélkül, a bécsi Titkos Tanács önkényével folytak. A nádor, Eszterházy Pál csak 1702 februárjában tudja meg, hogy megfosztották , judex Cumaniae” címétől és évi 3000 aranyától (12 000 Ft). Önsajnáltató és „fölháborodott” tiltakozása után kárpótlásul kincstári honoráriumot kapott... Az esztergomi káptalanban ünnepélyesen iktatták be a Német Lovagrendet, ötszázezer rénes forintért örökre és visszavonhatatlanul, a kerületek benépesítési jogával, tetszés szerinti gazdálkodási joggal, új határjelek megállapításával, a nádor és a kapitányok, hadnagyok meg a vármegyék jogának, fennhatóságainak eltörlésével, három székház és kilenc majorság építési engedélyével. A rend lovagjai csak nagymesterüktől függenek és a királytól, akinek gondoskodnia kell az országgyűlésen megfelelő ülési jogról. Rév- és vámmentességet élveznek cselédségükkel együtt, újabb jószágokat vehetnek és cserélhetnek, Magyarországon régebben bírt jószágaikat visszaszerezhetik, peres ügyekben és főleg a haszonvételnek és kamatainak behajtása terén oltalmat élveznek, s ezeken felül a király segítségükre lesz, hogy a pogányok elleni katonáskodásnak és a betegápolásnak mint fogadalmi hivatásuknak gyakorlása céljára egyik-másik várat is megszerezhessék. A pozsonyi kamara ezentúl nem szedhet adót a kerületekben, az egri és budai katonai parancsnok pedig fegyveres karhatalmat tartozik adni, ha bármely jobbágy vagy szabadságát igazolni nem tudó ember ellenséges magatartást tanúsítana... 60
