Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - A. Gergely András: Értéktudat és történelem (Kiskunhalas a társadalmi tér-időben)
A. Gergely András Értéktudat és történelem* Kiskunhalas a társadalmi tér-időben nnek a szociográfiának szándékom szerint nem feladata Halas városának vagy a kunok néphistóriájának megírása. Az utalt források ezt sok ellentmondással, történeti kétellyel, félreolvasással és oknyomozással megteszik, és meg fogják tenni a jövő kutatásai is. Talán egyszer majd Halas városának is megéri, hogy a maga múltját valóban megismerje, s abból ne csupán az 1919 utáni munkásmozgalom szerény eseményrendje legyen fontos. A magyar történetből és a kunok életrajzából leginkább azt vélem kicsendülni, milyen módon csap át előbb a magyarok védekezése a kunok barbársága ellen induló, jogos” ellentámadásba, majd hogyan fordul meg a folyamat, s lesz önvédelmi (s egyben nemzetvédő) harccá a kunok léte az elnyomó rendek, fennhatóságok, feudális érdekek ellen, hogyan válik ez évszázadokkal korábban egy nyugati igényű polgáriasság kivívásának céljává, s hogyan lesz hagyományőrzésükből szellemi szabadságharc, mentalitások küzdelme jogosultságokkal szemben, furfang és bátorság időnkénti győzelme az elidegenedett népboldogítás fölött. A kunoknak a feudális fennhatóságokkal való viszonya nem a kelet-európai jobbágyság kérdéskörébe tartozik, hanem a nyugat-európai patrónus-kliens viszony mintájával azonos; a kunok „naturális” sokasága jóval előbb, mint a magyar társadalom egésze, communitas-ként kezdett működni, s az abszolutizmusokkal szemben küzdve hozta létre a maga libertas-ait, hogy legalább szűkebb közösségüknek biztosíthassa a liberté eszméjét. Az abszolutizmusok mindenhol föllelhető intézményrendszere és hadserege tőlük idegen volt, márcsak erős és hadképes voltuk, hagyományos önkormányzati döntéselveik miatt is. A politikai uralom elnyomásaival szemben magát mint „nemzeti” társadalmat szabadította ki a kunság, megadva az államnak önállósulási, elidegenedési lehetőségét, de fenntartva, hogy önnön szabadsága képviseletében ellenzéki marad mindaddig, amíg egyedül üdvözítő igazságokkal működik a fennálló, s támogatva mindenkor azt is, aki független létéért küszködik. így álltak Rákóczi küzdelme mellé, 48 eszméi oldalára, kurucok és hajdúk önvédelmi harcának táborába is. Süppedő civilizációk és uralkodói fönnséggel integráló keménykedések kardjai ellen ezért lendültek, „rend”-nek becézett politikai és hitbéli erőszakok, anarchiák szándékait ezért védték ki konok hadviseléssel, belső emigrációval, elvegyüléssel és kiválással. Lokális kereteikbe szorítva végül is egy kelet-európai agrárforradalom területi segítői lettek a filoxérától immunis homoki szőlővel, a tanyás gazdálkodás paraszti útjával, a Duna-melléki kertes termelés indításával, autonóm parasztvárosi lét urbanizációs mintáival. A kunok egy civilizáció alkatát és fejlődésritmusát értéknormákban őrizték, még ha az adott politikai-hatalmi feltételek nem is kedveztek, * (Fejezet egy több száz oldalas kiskunhalasi monográfiából, 1987). 55
