Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Pusztai János: Önéletrajz (részletek)

fel a mozaikosra csiszolt betonlépcsőkön. Előírásszerően jelentkezett az őrs vezetőjénél. Alacsony, a meleg idő ellenére szovjet bundasapkát viselő oltyán volt ez, szakaszvezető. Megmutatta Janinak az „egészségügyi sarkot”, meg az ágyát. Nálam néha őrködnöd is kell, jelezte, senki sem eheti ingyen a csorbát. Világos, válaszolta Jani. Jól néznénk ki. Menj ebédelni, én küldlek, a szakács ne szájaljon. A szakács erdélyi román fiú volt, dehogy szájait, áradozva tömte borssal (korpaciberével) savanyított paszulylevessel. Mi, erdélyiek, tudunk főzni, nem úgy, mint ezek a szudisták (déliek). Parasztosan göcsörtös, jobb mutatóujjával a kis ebédlő gerendás mennyezete felé bökdösött. A „szudista” odafenn a legényeit egrecírozta; a lábdobogásból sorakozót lehetett kiolvasni, aztán gyorsan ismétlődő oszoljt-sorakozót, oszoljt-sorakozót, esetleg egyéni hasonkúszásokat. Magas, vörös, lomha járású tizedes ereszkedett le az ebédlőbe. Kezet fogott Janival; Dirleának hívják, és apai. Tudod, onnan, Szinérváral- ja mellől, Apából, Nagybánya tartományból. Magyar szóra váltott; alig törte. Civilben postás, a falujában kicsi-nagy ismeri. Hallotta, Jani szatmári, szatmári csávó, ahogy a nóta mondja. Jani barátságból elsorolta a Szatmárnémeti és Nagybánya közé eső falvakat: Batiz, Udvari, Aranyosmeggyes, Apa, Szinér- váralja, Sebespatak, Ilova, Sikárló, Buság. Dirlea tizedes odáig volt; ő kezeli az élelmiszerraktár kulcsát, ha megéhezne, szóljon. Prima baiat (fiú) ez, kotnye- leskedett a szakács. Te adni neki injectie (injekció őt), ő adni neked salamot, szalámit. Miért van berechet, (bőven), áj, áj. Jani érezte: szerencsésen feloldódik. Az őrsparancsnok közölte: éjféltől három óráig lesz szolgálatban. Addig fekdécseljen, szunyókáljon, de időzhet a klubban is. A klubot választotta. Voltak ott könyvek, újságok. Előre is. Előbb a könyveket gusztálgatta. Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja, román fordításban. Kinyitotta, ahol kinyílt. Sebes, izgága párbeszédek; persze, Móricz stílusa nélkül. Mihail Solo- hov: Feltört ugar. Davidov Luskával bagzódik az árokszélen. Apró göröngyök gurulnak a mederbe. A poshadt, békalencsés víz puhán elnyeli őket. Bámulja az idegen nyelvű sorokat; a Könyvbarát jelvényt kapásból megszerezhetné. Legyen meg, nem kér enni. Éjszaka tizenkettőkor a szakaszvezető a lenti villa korláttal körülvett teraszára állította; sötétbe, hogy ne láthassák meg a „banditák”. Megmutatta a falba szerelt riasztócsengő gombját. Ha baj van, nyomd meg. Jani legelőször a csillagos eget nézte, azután a nyersolajjal megszívatott gerendakerítés mentén elhelyezett „ostor-villanyoszlopokon” futtatta végig tekintetét. Az „ostorok” befelé hajló végén nagy teljesítményű égők ontották a fényt. A kerítésen kívül hasadozott sziklákba „kapaszkodó” fenyők zúgtak a szélben. Zúgásuk olykor túltett a Tömös folyó zúgásán. Jani vigyázott, hogy ne képzelődjék. Géppisztolyát lövésre készen tartva járt le meg fel a terasz fehér kózúzalékán. Valahol olvasta, hogy Marx szenvedélyes sétafikáló volt. Dolgozószobájában valóságos ösvényt taposott a perzsaszőnyegbe. Dirlea tizedes szerint, ebben a „háborítatlan” villában olyan szőnyegek vannak, hogy bokáig süpped bele az ember. És felbecsülhetetlen értékű festmények a falon, fa-, márvány- és bronzszobrok a sarkokban, a kandallón, könyvespolcokon, beugrókban. Jani a festményeknél maradt, előttük huzamosan elidőzött; kár, hogy nem tud rajzolni. Micsoda képeket alkotna! Hosszúakat, széleseket; Magyar- ország történetéről, történetéből. A rajzkészség hiánya a költészet, a prózaírás felé „fordította”. A Toldi-trilógia, az Isteni Színjáték, az Iliász, a Csendes Don, a Klim Számgin élete foglalkoztatta. A monumentalitás a költészetben, az

24