Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Pusztai János: Önéletrajz (részletek)

öltek meg a szovjet katonák. Elfoglalták a rádiót és a televíziót. Az oroszokból alakult, alakított nemzetmentő tanács került Litvánia élére. A „nemzetmentők” fóldgolyószerte veszedelmesen szaporodnak. Osztódással. Az író a következő hetet még Nagybányán tölti, azután Budapestre utazik a feleségéhez, fiaihoz. Körülbelül tizenöt napot tölt majd a fővárosban. Ezalatt az Önéletrajz második kötete piszkozatváltozatának fogalmazása mellett Bartis Ferenc költő felkérésére részt vesz az Összmagyar Testület folyóirata, a CÉH köré tömörült írók tanácskozásán, valamint a hetvenedik évét betöltő Mészöly Miklós írószövetségi köszöntésén. Szörényi László professzor és Alexa Károly szerkesztő jóvoltából ő is helyet kapott a Mészöly-emlékkönyvben. Ez mindenképpen megtiszteltetés. Sokra tartja Mészöly Miklóst. Ettől függetlenül szorgalmasan figyeli, jegyzi fel az álmait. Január tizenkettedikéről tizenharmadikára virradólag nősülni szándékozott, miért is holmi Bábolnára ment „házfüstlátni”. Búza-, kukorica-, krumpli- és répaföldeken haladt; caplatott, döcögött, és azon törte a fejét, melyik Bábolnáról lehet szó, az erdélyiről vagy a magyarországiról? Egy kukoricaföldön „égbe meredő” deszkatákolmányon hatalmas Románia-térkép „virított”. Odasietett, jobb mutatóujjával elérzéke- nyülve végigtapogatta a Kárpátok sötétbarna félkör-rajzolatát, aztán már ott is volt Bábolnán, egy szalmafedeles, paticsfalú ház előtt. A kiszemelt lányt, jövendőbelijét a forgáccsal teleszórt, tehénlapottyáktól szeplős udvaron találta. Baltával kifaragott képű-alakú, szocialista realista „fogantatású” Vida Géza-szoborhoz hasonlított. Egyszóval faragatlan volt. Öblös rézüstben zsen- gés málészemet főzött. Az íróról és „szándékairól” soha nem hallott. Bugyután vonogatta a vállát. A kukoricaszemek váratlanul kidagadtak, kitüremlettek az üstből és sebesen körülfolyták. Az író azt mondta, hamarosan viszontlátják egymást. A földműves lány Vida Gézá-san, szélesen vigyorgott. A viszontlátás valóban sorra került, de az író a lányhoz menet betért Szatmáron élő anyjához, a nyolcvanhároméves Pászkán Györgyné Ciprok Máriához, hogy nála a konyhában a tengerifőzést „gyakorolja”. Az ő főztje is kidagadt az anya nagyfazekából, de fütyült rá, sietett tovább, Bábolnára. Menyasszonyát régi helyén, régi foglalatossága közben találta. Moslékpecsétes, mosásban elszíntelenedett kartonruhát viselt. Arcát koromréteg borította. Az író hökkenten rámeredt, érezte: fogas lelkifurdalás támad rá; kikezdi, marcangolja. Sarkon fordult és távozott. A hazafelé vezető úton Habsburg Ottóval találkozott. Elől nyitott, „tojórekeszekre” osztott gerenda- és deszkaépítmény mellett ácsorgott, az írót várta. A rekeszekben, mint faj tojóstyúkok, szőke, fehér bőrű, meztelen lányok ültek maguk alá húzott lábbal. Ezek mind Habsburg-hercegnők, mutatott rájuk a trónörökös. Válassz közülük! Az egyik puha zabszalmával bélelt rekeszből két dundi kar nyúlt ki. Az író nyaka köré fonódtak és másodpercnyi idő alatt a „tojóhelyre” rántották. Ez olyan boldogító meglepetés volt, hogy az író felébredt. Valameddig boldog-kábultan időzött az ágyban, akárcsak Jani ezerkilencszázötvenöt áprilisában vagy májusában a váradi Vár-kaszárnya boltíves bejáratánál elhelyezett kovácsolt vaspadon, izgatottságtól remegő kezében a versét közlő Igaz Szóval. Kisebbik bátyja, Laci, a Vajdahunyadon szolgáló tűzoltóbaka nem igen méltányolta az „ő szokatlan állapotát”. Átadta az otthonról hozott sovány élelmiszercsomagocskát, és ment az állomásra, a vonathoz. Jani (őszintén szólva) nem is bánta. Gyönyörködni akart páratlannak hitt „művében”. A Vers Nagybányához sorai kitartóan csengtek-bongtak

9