Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)

Mondja el anyámnak, hogy látott!, kiáltottam vissza.

A bátyámat kerestem, a Janit, aki röndér lőtt Pestön. Nem nagyon örült a látásomnak. Elmondta, hogy országosan körözött személy vagyok. Csak éggy éjszakára adott szállást. Attól fogva mindön nap máshol aludtam. Úgy döntöttem, lössz, ami lössz, én hazamögyök Tengődre. Legalább azok öljenek mög, akik ismernek.

Csakhogy az utazáshoz iratokra vét szükség. E’möntem a Mosoni utcai rendőrkapitányságra, több száz embör állt sorba. Vöttem éggy sorszámot, de mire sorra kerültem vóna, mondták, hogy máma több igazolványt mán nem adnak ki. A legnagyobb biztonságban még itt vótam, a sorban.

Másnap átmöntem a Gyár utcába, ahun valamiké segéd is vótam, és látok ám ott két rendőrt. Arra kértem őket, hogy kísérjenek be a rendőrkapitányságra, mert útlevélhöz szeretnék jutni, de már kétszázan állnak előttem. Mögit- ták a két korsó sörüket, amibe mögegyeztünk, szépen beballagtunk a kapitányság udvarára. Mán csak harminc embör vót előttem. Látom az éggyik ajtón a névtáblát: Kulifay Zoltán rendőrfőtanácsos. Az őrnek azt mondom, az unokaöccse vagyok, családi ügyben keresőm.

A főtanácsos első kérdése az vót, hogy vótam-e vöröskatona. Elővöttem a szőregi katonaigazolványomat, kigomboltam az ingómét, és mögmutattam a Szűz Máriásláncot a nyakamban. Azt mondám neki, a mönyasszonyomhoz szeretnék utazni Tengődre.

Édesanyám mög Szűz Mária mögsegítöttek a bajban. Mán csak a románokkal költött láttamoztatni az engedélyt. A Veres Pálné utcában székeltek. Itt nagy hasznát vöttem az olasz tudásomnak. Nézi a tiszt az igazolványomat: három csillag a parolin.

Capitano?, kérdözte.

Si, mondtam.

Ezzel a dolog e’vót intézve.

1919. augusztus 20-án éggy tehervonatta’ érköztem haza.

ASZERETŐK

Gondolkodtam én sokat a sorsomon hazafele. Nem is vót az akkora hazugság, hogy a mönyasszonyomhoz mék. Mer én mire Tengődre értem, elhatároztam, hogy égyenöst Esz- terhöz mögyök.

Szöröncsém vót, égyedül vót a botba.

Möggyüttél?, nézött rám nagy ijedten.

Mög.

Hallgattunk éggy sort. Aztán kiböktem:

Amikó mindön vótam, nem mertelek kérni, de most, hogy sémmi vagyok, mögkérdöm: akarsz-é a féleségűm lönni?

A nyakamba borult. Mindönre számítottam, erre nem.

Végre, hogy eszödbe jutott!, mondta, s a fejét a vállamra hajtotta. Középön vót e’választva a haja, oda leheltem éggy csókot.

De apádék ellenözni fogják, mondtam. Ellenözzék.

Az is lőhet, hogy elvisznek.

25