Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)

határához. Vagyis hát, mint minden földből jött ember, a földijeinek akart még több földet. Nagy felzúdulás fogadta.

Neumann József: Őrültség ilyet kérni a népbiztosságtól! Botrány itt ilyeneket mondani! Miért nem kéri, hogy a Tisza folyjon visszafelé? (zaj!)

Tóth Pál: Nem arra kérem, elvtárs, hogy a Tisza visszafelé folyjon, de a mi községünk határában kisbirtokok nem nagyon vannak. Elvtársamnak nagyon sok közbe mondanivalója van, de tőlünk otthon megkérdezik, hogy miért nem emeltük fel a szavunkat. (Igaz! Úgy van! felkiáltások: Akinek nem tetszik, menjen ki! Elnök csenget.) Azért kérem az illetékes népbiztosságot és a kormányzótanácsot, hogy erről vegyen tudomást, és mérlegelje ezt a kívánságunkat, s amennyiben jogos is, hasson oda, hogy a jövőben ne legyenek ilyen kínai falak felállítva, s ne legyenek a mi földmunkásaink elzárva ezektől a melletünk fekvő pusztáktól, (élénk helyeslés) amidőn ott van mellettünk a puszta, és a munkásaink el vannak zárva a munkától.

A hivatalos jegyzőkönyvek szerint a munka volt az utolsó szó, amit mint országgyűlési képviselő utoljára kiejtett.

ummmmm Aki nem ismeri a sangháji sárga villamosról szóló viccet, csak nyert vele. Fél óráig is lehet mesélni, és a poénja, hogy nem tudjuk meg, mi is az a sángháji villamos.

Villamost egyet se látsz Sanghájban, annál több em- bért, buszt, trolit és autót. Itt még kerékpározni se nagyon lehet az emberektől. Igazi kínaiak szerint Sangháj nem is Kína. Most akkor az a tizenhárommillió ember, aki itt lakik, az nem kínai; Mindenesetre Mexikó City után a világ második legnagyobb városa, ország az or- ■hmhb ■■■■ szágban. Vess reá pillantást, ha már itt vagy, de ne időzz sokáig. Külvárosi szállodádból buszozz be a húszas évek Amerikáját idéző Bündig. Kezdj el barangolni, találkozz Katival egy tavon lévő teaházban, amelyben négyszer derékszögben megtört ívű kilenc híd egyikén át jutni. Itt mintha kevesebben lennének. Üldögéljetek a percnyi csöndben, fogjátok egymás kezét a félhomályos teagőzben. Mert aztán, a Gyönyörök Kertjében elfog a tömegiszony, kínok kínjával rángatjátok magatokat végig, ráadásul fekete rövid ujjú inged, amelyről a vásárlásnál nem volt tudható, hogy ballon anyaga légmentesen lezárja a test pólusait, tetézi a gyönyöröket. A Jáde Buddha, az ülő, de főleg a fekvő némítóan szép, de túlfinomult, az az érzésed, nem is nemtelen, hanem nő. Baj ez? Menjetek be egy hatalmas áruházba egy felüljárónál. Minden olcsó, mint odahaza. Kína olcsó egy magyarnak, ha már ott van. Hallgassátok ki három orosz férfi beszédét orvul, aztán huss, ki innen.

Jöjjön már el az este, amikor a Nanking sugárút épületeinek kontúrjait világítják ki a kínai neonok. Vagy százezer ember hömpölyög az utcán. Jegyezz meg egyetlen cégtáblát: La La Café. Kapjatok fel egy trolira. A Sárgatenger legnagyobb kikötője helyett a Vajpajtu-hídnál tesz le, de nem baj, az óceánjárók egész idáig feljönnek a Huangpu folyón. Induljatok el a Bundon, a folyóparti sétányon. Az estében világítanak a fehér rövid ingek. Ennek a parknak a bejáratán hirdette a húszas évek végéig: KUTYÁKNAK ÉS KÍNAI22