Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)
Azt kérdezem Hamburger elvtárstól - ez a történelmi név megreszketteti kezemet, ha nem remegne amúgy is -, hogy van-e arról tudomása, hogy a birkáknak legalább húsz százaléka elpusztul szállítás közben. Kiadtak egy rendeletet, amelyet 48 óra alatt foganatosítani kellett. Felhajtották az állomásokra a birkákat. A tengődi állomáson tízezer birka volt négy-öt napig étlen- szomjan. (Felkiáltások: A vasutassztrájk miatt! Zaj.) Nem a vasutassztrájk miatt elvtársak, hanem amikor a vagonokból ki akartak venni olyan birkákat, amelyek már nem bírták volna az utat, a tengődi direktóriumot lelövéssel fenyegették. Lelövéssel fenyegették, ha közélelmezési célra ki mer onnan venni birkát! Elvtársaim! Amidőn Budapest ezer és ezer proletárja éhezik, akkor vannak ilyen állapotok, hogy az állatállomány húsz százaléka az úton elhullik! Kajári Samu: Ez közélelmezési kérdés, elvtárs! Tóth Pál De nagyon fontos... Még mindig látunk itt húsosfazekakat. Az az ezer és ezer proletár, akinek nincs szava, aki bennünket küldött ide, azt kívánja, hogy a protekció azonnal megszűnjék. Mert a proletár ma is rántott levest eszik, kenyéren és vízen él, esetleg három-négy hétig egy deka húst nem lát, itt pedig, Budapesten, vannak olyanok, akik már a központokból biztosítják maguknak és rokonaiknak a megélhetést, biztosaítanak bizonyos húsporciót. (Felkiáltások: Ki az?) Nem kell mondani, ki az! Hát nekünk, szovjet tagoknak, akik itt vagyunk, nem jár mindennap hús? (Tetszés és taps.) Én szívesen megeszem azt a rántott levest is. Én nem ettem jó étvággyal azt a húst, mert a szemem előtt lebegett az a szegény asszony, aki hajnaltól késő estig ácsorog, hogy öt deka húshoz jusson. Maradjunk az igazság zászlója alatt. (Élénk helyeslés és taps.) Kedves elvtársaim! Itt annyiszor említik a kisgazdáról, hogy ilyen, meg olyan. Hát ez nem áll, a szíve megvan neki, és ha igazságot lát, ha azt látja, hogy igazán az ő testvérének, a proletároknak adja a feleslegét és nem másnak, akkor odaadja az utolsó ingjét. (Milyen jól kihasználta ez a szűz a tapsot!) A szeszes italokra vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy ne adjanak annyi orvosi receptet azoknak a politikai megbízottaknak, akik hozzánk vidékre kijönnek. (Élénk helyeslés és taps.) Mer akárhányszor beszélek akármely politikai megbízottal is; tudnék neveket is mondani, de azt már a forradalmi törvényszék elé kéne állítani, mindjárt észreveszem rajta, hogy már vételezett szeszt; kérdezem is tőle: elvtárs, hát önnek is van orvosi bizonyítványa? Természetes, feleli, hát az se legyen? (Derültség.) Tehát ne ismerjünk protekciót, vagy pedig módosítsuk a szesztilalmat olyképpen, hogy jegyrendszer alapján, fél liter napi kvóta biztosíttassék a munkásnak. (Zaj és ellentmondás.) Ez sem tartoznék ide, de azzal a marsrutával jöttem, hogy kérdezzem meg itt, van-e tudomása a kormányzótanácsnak arról, hogy Pogány elvtárs hadtestcsoportjával Tengődre jött nyaralni? Úgyszólván rettegésbe ejtik a falut ágynemű rekvirálásával és minden más egyébbel. Ez is protekció tulajdonképpen. Tehát egy utolsó szavam van: a protekciót, ezt a gyalázatos feketelelkűséget ki kell küszöbölni. Vegyük kezünkbe a seprűt és seperjünk, ahol szemét van, máskülönben, az a nagy vörös ember, aki az igazság útján halad, csap le ránk, és kíméletlen lesz. (Tetszés és taps.) 17
