Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)

ni, az nem ott születni-e? Ami bizonyos: ha itt a Kőerdőben meghal egy ember, annyira se hiányzik, mint egy apró, tibeti ló, amelyet kifestettek zebrának a turisták kedvéért. Fekszel az ágyon, emésztő lázban, ólmos tagokkal, de már tudod: meg fogsz maradni.

Tóth Pál roppant szerette a bizottságosdit. Tele volt energiával, és azt hihette, hogy a fiataloké a jövő. De gyáva nem volt. Amikor az ország léte volt a tét, száz embert szervezett be vörös katonának. Hogy ő is menjen velük, azt meg egyenesen kötelességének tartotta. Az első szabad május elsején - ha ő így hívta, miért hívjam én másként - azért ő mondott beszédet Tengődön a nem túl sok összegyűltnek, néhány árva vörös zászló alatt. A földosztás elmaradt, gyári munkás meg talán ha tizenkettő volt a faluban. Azért egy kék szempár különösen vigyázta ezt a szónokot.

Hogy a szocializmus mi is, azt nemigen tudjuk még, elvtársak, de annál jobban áhítjuk, mondta Tóth Pál.

Május elseje után újra bevonult, és kérte a felvidéki frontra való irányítását. Fontos politikai beosztására való tekintettel a felettesei nem járultak hozzá.

1919. június 13-án már Budapesten találni a Tanácsok Országos Gyűlése ülésein. Megismerte, milyen ülés esik az Országház képviselői székében és Budán, az Esplanade szállóban lakott. Hanem a küldöttek is megismerkedhettek rövidesen barokkosán buijánzó, mégis ősromantikus beszédeivel, amelynek hangvételéért - a többi Tóthtól megkülönböztetendő - a panaszkodó Tóth elnevezést kapta a korabeli sajtótól. Szűzbeszédét — honjaim, készüljetek — betűhíven közlöm.

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 17.

Tóth Pál: Elvtársak! Amikor együttesen a vérvörös zászlót az igazság érdekében kibontottuk, tudtuk, hogy nekünk két ellenséggel kell megküzdenünk. Az egyik a burzsoázia, a másik a protekció. A burzsoázia már tetszhalott — milyen finom jelzés a protekció még nincs megölve. A protekció még nem dúlt soha úgy, mint most. - Mondott mást igaz magyar ember valaha is? - A protekció fekete szárnyain nyargalnak ki a termelési biztosok vidékre, úgy a földbirtokokra, mint az üzemekbe. — (Ezt az úgy-mint szerkezetet még Miklós atyától leste volt el.) - Ezek a termelési biztosok, akik képeskönyvből ismerik a földet, ezek közül egy került a tengődi járásba, aki azt mondotta a gazdának, hogy ne vessen el a vetetten földbe idén áprilisban kukoricát, hanem búzát.

Ez a termelési biztos jelentette ki egy ottani értekezleten, hogy akkor, amikor a tanácsköztársaság oszlopaiul nevezik ki ezeket a termelési biztosokat (Egy hang: Nem termelési biztos, hanem gazdasági felügyelő!) először a szaktudást tekintik, és csak másodszor a politikai megbízhatóságot.

Elvtársaim! A földmunkásokat még mindig nem akarják elismerni szakmunkásoknak, pedig tulajdonképpen az a földmunka éppen olyan szaktudást igényel, mint egy ipari munka. (Úgy van! Úgy van!) Miért illessük hát őket bizonyos sértegetésekkel, miért nem nyújtjuk jobbunkat nekik, akkor majd azon lesznek, hogy a többtermelés biztosíttassák.

16