Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Lengyel András: Illyés Gyula és Bibó István (A magyar művelődéstörténet szerkezeti sajátosságaihoz)

S mindezeken túl egy dolog még bizonyos. Amikor a Válasz körül meghatározó szerepet vállaló Sárközi Márta bekapcsolódott a tervezgetésekbe, már Bibó is a lapalapítók között volt. Sárközi Márta emlékezése szerint az alapítás az ő Nyúl utcai villájában történt meg, s ekkor az újraindulást Németh László vetette föl. „Az alapító aktusnál - emlékei szerint - [...] Veres Péter, Németh László, Bibó István és Keresztury Dezső jelentek meg.” „A második ülés már népesebb volt. Megjelent Farkas Ferenc, aki a parasztpárt nevére és alighanem a parasztpárt vezetőinek tudta nélkül megszerezte a lapengedélyt, és Illyés Gyula, aki már hozta kéziratban az első számhoz írott beharangozót”. (Idézve: Márkus, 129.). Ez utóbbi értekezleten részt vett még Fülep Lajos is, sőt már egy sor fiatal is.

Sajnos, a Sárközi Márta felidézte epizódok időrendi helye bizonytalan. Csak sejthetjük, hogy az első összejövetelre 1946. március vége és április vége között került sor, a másodikra pedig mindenképpen még augusztus 15-e előtt. Akkor ugyanis Németh László a Válaszról már mint „most induló” folyóiratról szólt egyik levelében, s a lap első számát várta. (Tiszatáj, 1985. 8. sz. 38.) A pontos időpontoknál azonban szempontunkból fontosabb, hogy Bibó István ezekben a hónapokban lett a Válasz, s így Illyés legszűkebb elvbaráti körének részese. S ekkor formálódott ki az az együttműködés, amelyet a születő Válasz körül mozgó, „bibói- ánus” fiatal szociográfus, Márkus István később mint „Illyés - Bibó - Sárközi Márta hármas szövetségét” emlegette. (Márkus, 135.)

Sajnos, ennek a Válasz megindítását és fönntartását célzó együttműködésnek a részletei, a dolog természete szerint, jórészt ugyancsak homályba vesznek. Az élőszavas eszmecserék a múló pillanattal elmúlnak; írásos - tehát utólag is mérlegelhető - nyomuk nemigen maradt. Illyés és Bibó ekkori együttműködésének tehát csak „kémén/’ - mintegy régészeti csontleletként föltárható - szerkezetét vizsgálhatjuk. Ilyen vonatkozásban három összefüggés emelendő ki.

1. A Válasz - anélkül, hogy munkatársai érdemét kisebbítenénk - három ember kooperációjának eredményeként lett az, ami. Elsőként a kiadás anyaga költségeit álló, s a lapcsinálás szinte valamennyi aprómunkáját elvégző Sárközi Mártát kell megemlítem. 0 önzetlenül szolgálta a lapot, s Illyésnek is, Bibónak is föltétien mél- tánylója, nehéz időkben is megbízható emberi támasza volt. Illyés, aki szintén a lap meghatározó személyiségei között említendő, különleges szerepet töltött be. Nemcsak nevével jegyezte a Választ, s írásaival erősítette színvonalát, de nagy közéleti, s irodalmi súlyával valamiképpen védte s fedezte is a lapot. (Ne feledjük, ekkor már - ahogy Gara László emlékezéséből is tudjuk - a hatalmi helyzetben levő kommunista párt vezetői Illyést a legnagyobb élő magyar íróként kezelték. [Illyés-emlék- könyv 183.]) A szerepet, amit betöltött, abban a szituációban más nem láthatta el. Melléjük harmadikként Bibó István állt, aki Válaszba írt tanulmányaival eszme- történetileg is jelentős folyóirattá tette közös vállalkozásukat. Az ő érdeme, hogy a Válasz a koalíciós évek meglehetősen komplikált ideológiai viszonyai közepette irányzatképző, helyzetkifejező szerepet tudott betölteni.

2. A Válasz névlegesen kétségkívül Illyés lapja volt, de legalább ugyanekkora joggal nevezhetjük Bibó lapjának is. Bibó már az első, 1946. októberi számába is írt, majd azt követően a novemberibe, a 47 januáriba, februáriba, áprilisiba, júniusiba és augusztusiba. Igaz, ezt követően valami miatt már csak két tanulmánnyal szerepelt a lapban, 1948 áprilisában és az október-novemberi összevont számban, de mindkét munkája magisztrális írás volt. Az egyik az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem, a másik a könyv terjedelmű Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. Bibó és a lap összekapcsolódását erősítette az is, hogy Bibó két Válasz-esten is előadással szerepelt. 1948. február 1-jén Pécsett, február 15-én pedig Debrecenben. Mindkét alkalommal Magyar alkat - magyar történelem

71