Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Határ Győző: Tőrös bot; Csandalák; Levéltetű; Surrancsárok (versek)
Határ Győző Tórös bot egy olyan világban, amelyben a Magyar Világ és az Angol Világ egyetlen glóbuszt alkot, s nyelve-fóldje-szigete egybeolvad mindenestül: egy ilyen Világban éltem, borostás-kócosán, haramia-fiatalon épp kalamitásainkat számolgattuk hahotázva Joó Lorcsival, stabancoló társammal a körutakon, amikor filmesek stábjára lettünk figyelmesek. Mindketten tudtuk Ihogyne tudtuk, (mi nem tudtuk volna?!)/ hogy hungaro-ánglius Világunk világot jelentő deszkáin két színészfejedelem uralkodik, két világsztár: Sir Lawrence Olivier és Csortos Gyula ez a két rettegett nagyság gyűlölte egymást - a szagát nem állhatta és a másik neve hallatára apoplektikus gyilkolórohamot kapott mi ketten (segédszínészek? statisztaszerepet kunyerálóban? vagy tán végzős színiakadémisták? jóindulat-kónyórgóbén az államvizsga előtt? ki tudja:) rettenettel vegyes örömmel vettük tudomásul, hogy épp belebotlottunk. Ő a sztár a filmben, amit vele - Olivier-vel forgatnak, 0 maga az, Sir Lawrence Olivier. Az örökmérges Világsztár, akinek most a szerep utasítása szerint is Méregbejött Nagyurat kell alakítania s így dupla-mérges volt - épp beszállt hosszú-széles, barna-fényes, mahagóni faragású sportkocsijába, bosszús-fogcsikorgatva intett az egyenruhás sofőrnek, hogy indíts, s ő maga meg az első ülésen bevágta maga mögött az ajtót abban a pillanatban (hogy a nyitott kocsi hirtelen sportos nekilendülésétől-e avagy az indulatos ajtócsapástól, nem tudni) - ugyanazon az oldalon a hátsó ajtó (mely nem függőleges, hanem alsó-vízszintes pántok körül nyílt:) lebillent és a hátsó ülésről lepottyant és kibukfencezett az úttestre két tárgy. Az egyik: Sir Lawrence Olivier faragott mahagóni fényes-barna irattáskája; a másik: Sir Lawrence Olivier (faragott-mahagóni) tőrös botja alighogy ezt Joó Lorcsi meglátta, nekiiramodott (a stáb a jelenettel leállt, nem filmeztek tovább) - ő meg fut-rohan, hogy mindenkit megelőzve a két tárgyat felkapja. A hóna alá csapja és iramlik velük vissza hozzám. Uccu kapualj, átjáróház, olajra- adssza azt a botot, kenyeres: azt meg majd én viszem vissza neki, 0 magasságának, ha nem bánod- nem én - bandzsított rám a szentem huncutul, és a mahagóni tőrös botot a kezembe nyomta. Még aznap délután, sziesztatájt, felkövetkeztem a rózsadombi Olivier-villába. A palotavilla bejárati lépcsője magasán a faragott mahagóni, barna-fényes, vasrácsos bejárati nagyajtó összeráncolta szemöldökét és elállta utamat. Mellette a falon barna-mahagóni foggantyús régivilág-beli húzós csengő nagyot nyeltem. Meghúztam 9
