Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Határ Győző: Tőrös bot; Csandalák; Levéltetű; Surrancsárok (versek)
dörmögő aranybarna háziköntösben maga a házigazda nyitotta ki a rács mögötti kukucskálót: Sir Lawrence Olivier -ki az, mit akar?- itt a táros botja, Csontos úr... (álom: 1992. 06. 14. Budapest) Csandalák ó nem mi nem eszünk pacsirtanyelv-levest beérjük parajjal hagymafőzelékkel örök-farkaséhesen nem vagyunk mi rest veszünk ha még kell s ürítünk tőtt fazékkal nem Neuf-Cháteau-t csak dűlőn-szedett teákat vagy nyílt tűzön forralt fahéjas boroshordót szörpölünk s míg annak a melege áthat röhécselünk nyerítvést akár a csikók fügéért mangóért se gyötör a bánat de dinnyét sülttököt pofára burkolunk és nekiesünk a főtt kukoricának hogy csutkára csupaszítjuk van jó fogunk kézről-kézre nem szolgák karéja pátyol nem úgyan kelünk aranybrokát mennyezet alól s nem erdei baldachinos ágyból csak lerázzuk irhánkról a falevelet mi párnánk volt: felcsatoljuk bocskorunkat lakája csak azt látja bennünk a csandalát de míg hintó Fényes Ur élni elunhat nekünk fel-is-út le-is-út: nagy Szent Család vagyunk szent együgyűség felesküvése szabad-kék ég alatt firkás földönfutók titkos-szénégető írott eszünkbe vésve a bölcs Majdcsak Lesz Valahogy! előbb-utóbb kiharcoljuk magunknak a kis harácsot batyunkon a condra erdőn a medencék messze elkerüljük a palotarácsot a Méltóságos Történelmet s Menetét 10
