Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Mezey László Miklós: „Trópusi” magyar irodalom (Ferdinandy György: Szomorú szigetek)
mint műfajt megteremtő és kihordó népi irodalom nem csupán az ellenforradalom valóságára adott válaszként jött létre. Messze volt már az „elbukott forradalom”, ám a „helyzet reménytelensége” éppen abból eredt, hogy volt forradalom. A történelmi értékelés feladata bizonyítani: a reménytelenség, melyet Czine Mihály szerint is „a magyarság szétszóródása, a nép pusztulása” jellemzett, s amelynek nyomán „Magyarországon volt a legnagyobb a csecsemő- halandóság s az öngyilkosok száma - sok egyéb között — a proletárdiktatúra okozta katasztrófa következménye, melyre a továbbiakban maga Czine Mihály is utal. (Bár az sem bizonyos, hogy az 1930-as években a magyar polgárság 1919 következtében volt „erőtlen és gerinctelen”!) Sokkal inkább arról van szó - s ezt a legújabb történelmi elemzések sokasága is bizonyítja -, hogy a bethleni konszolidációs törekvések a legelszántabb szociális elkötelezettség ellenére sem tudta a Trianon után elveszített nyersanyagbázis hiányában gazdaságilag felemelni az országot; munkássággal, parasztsággal, a középosztállyal és az értelmiséggel együtt. S ez már nemcsak és nem kizárólag az ellenforradalmi berendezkedés kérdése, még akkor sem, ha tényleg soha nem látott módon virágzott a hivatali korrupció, ha a talajvesztette dzsentri feje felett összecsaptak a hullámok, s visszafordíthatatlan hanyatlásnak indult a foldbirtoko- si osztály gazdálkodási lehetősége, és az urambátyámos „közerkölcs” gúnyt űzött a klasszikus nemzeti hagyományokból. Lényegét tekintve erről szól a népi írók, a falukutatók legkiválóbb műveinek valamennyié, erről szól a móriczi életmű is - s ezt Czine Mihály is felismerte. Csak az „ellenforradalmi kor” sommás ítélete, szerte- kacsintásra alkalmat adó hivalkodása tűnik ma már módfelett zavarónak. Zavaró nem csak Móricz Zsigmond életrajzában, de kétségtelenül árnyaltabban — s a tényekre alapozottan - kell újrafogalmazni a kérdést József Attilától Illyés Gyuláig minden korszakmeghatározó életmű esetében is. Talán még súlyosabb a kérdés az úgynevezett „polgári” írók rangjukhoz méltó újraértékelése esetén, akiket a „baloldal-ellenesség” vádja alól kell önértékeik megmutatásával feloldani. (Csokonai Kiadó, 1992) Mák Ferenc „Trópusi” magyar irodalom Ferdinandy György: Szomorú szigetek („Trópusi” magyar irodalom) Tudós értekezéseket forgatva tudok egyetemes magyar irodalomról, kisebbségi-nemzetiségi magyar irodalomról, nyugati (vagy emigráns vagy diaszpóra) magyar irodalomról, de „trópusi” magyar irodalomról még sehol sem olvastam. Pedig ilyen is van! Nekünk, magyaroknak épp ez ne volna? Amikor mi fedeztük föl Amerikát is, egy, a vikingek közé származott és közöttük „türknek” mondott honfitársunk révén! Ezen az alapon nekünk már régen jár a trópusi magyar irodalom, ha tetszik, a latin-amerikai magyar irodalom. És ez komoly, ne nevessen senki, gondoljon inkább Remenyik Zsigmondra. Tehát képzeljük el a trópusi magyar írót, ahogy verejtékét törölgetve ül a redőnnyel árnyékolt, mégis fülledt szobában, cukornádból erjesztett, jeges italt szürcsöl és a kultúraellenes trópusi baktériumok munkájától morzsolódó, foszló papírra írja a magyar irodalom új és számottevő alkotásait. Az író a trópusokon él, de megmaradt embernek, értelmiséginek, alkotónak és magyarnak. S minderre nemcsak abból lehet következtetni, hogy ezen a nyelven ír, hanem abból is, hogy egyáltalán gondolkodik és ír. Tehát - viszonylag folyamatosan - dolgozik. Mert a bennszülött Puerto-Rico-i nem így tesz. A fajkeveredéstől és főleg az éghajlati viszonyoktól eltunyult karibi ember évente legföljebb néhány hetet gürcöl a cukornád aratásakor, azután szerzett jövedelmét az esztendő további három- százvalahány napján föléli. Ez persze nem azért lehetséges, mert ilyen busásan megfizetik a nádvágókat, hanem azért, mert az USA állami segélyek formájában küldözgeti a hivatalosan megállapított létminimumhoz hiányzó ezer dollárokat. Mégse irigyeljük a karibiakat! Ok is szenvednek a hőségtől, a magas páratartalomtól, a rovaroktól és baktériumoktól, és talán a maguk tespedtségétől is. A Puerto Rico-i embert annyira elfoglalja a trópusi klíma elviselésének feladata, hogy másra már nem is nagyon futja az erejéből. Erről, a nekünk merőben szokatlan életformáról és léthangulatról esszéisztikus lényeglátás94
