Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Szekér Endre: A költő kalandjai (Faludy György: Dobos az éjszakában)
Szekér Endre A költő kalandjai Faludy György: Dobos az éjszakában M. aludy György költő élete és költészete nemcsak a hagyományos értelemben vett hétköznapi veszélyekkel, útikalandokkal, szerelmi élményekkel, a Baude- laire-féle kalandos költői utazásokkal volt szoros kapcsolatban, hanem a XX. század történelmi-politikai mindennapjainak pokolbeli kalandjaival is. Élete és költészete szorosan összefonódott, hiszen a Dobos az éjszakában című válogatott vers- gyűjteményében az első vers, a Michelangelo utolsó imája 1935-ben Firenzében íródott, a Zsuzsának - a tömlőéből 1950-ben az ávó pincéjében, és a kötet záróverse, a Magyarország 1989. XII. 27-én Budapesten. De e három vers, három időpont és három helyszín csak érinti Faludy György sorsának egy-egy pillanatát. Hiszen vándorlását, huszadik századi kalandjait valóban modem Odüsszeuszhoz hasonlíthatnánk, mint A nyugati magyar irodalom 1945 után című irodalomtörténet megfogalmazta. Igen, XX. századi Odüsszeuszként kel űtra bécsi, párizsi és más egyetemekre, majd 1938-ban Franciaországba emigrál, a németek elől Marokkóba megy, 1941-ben az Egyesült Államokba, 1943-45-ben belép az amerikai hadseregbe. Hazatér Magyarországra, a Népszava munkatársa. De újabb rettenetes „kalandokra” kényszerül: 1950-ben letartóztatják, az Andrássy út 60-ba, majd a kis- tarcsai és a recski internálótáborba viszik. Ä költő e végzetes helyzetekben is felül tudott emelkedni mindennapi szenvedésein: alkotó ember marad, még az ávó pincéjében is verset fogalmazott, majd megírta Pokolbéli víg napjaim című emlékezését. 1953-ban kiszabadul, fordít, a rehabilitációt visszautasítja. 1956 végén Odüsszeuszként újra útnak indul: Bécsben, Londonban, Firenzében, Málta szigetén, Torontóban él. Amerikai egyetemeken tart előadásokat. 1989-ben újra hazatér Magyarországra, hazájába, mint Odüsszeusz Ithakába. Végzetes és szép kalandjairól Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza dokumentumfilmje számolt be. Nyolcvanadik születésnapját méltón megünnepelték, számos irodalmi esten fogadták nagy szeretettel Szegedtől Kecskemétig. S most nyolcvankettedik születésnapja után is verset és cikket ír, válogatott verskötetének, a Dobos az éjszakában címűnek sikerét élvezheti. Mert valóban az: korunk sötét napjainak, éjszakáinak dobosa, költője. A Nyugat harmadik nemzedékével rokonnak tartja az irodalomtörténet az ó költészetét. Verseiben él az igazi Nyugat-hagyomány, Tóth Árpád vagy Kosztolányi Dezső tökéletes formaérzéke, mely műfordításaiban is kifejeződik. Szereti a szonetteket (200 szonett), gondosan válogatja meg rímeit, vérében van a vers ritmusa (gondoljunk a börtönben fejben rögzített versekre): tehát a formaművészet nála nem másodlagos. Egyik interjújában legkedvesebb költői közt említi Catullust, Ronsard-t és Baudelaire-t. A magyar nyelv szerelmese, egyik legjelentősebb versét A magyar nyelvhez címmel írta 1940-ben Párizsban: 87