Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - K. Tóth László: „Szeretném, ha képeim itthon maradnának” (Beszélgetés Szemadám Györggyel)

nem minden józanul gondolkodó ember, tisztességes alkotó így élt. Jó művészek nemigen feküdtek le a hatalomnak, de ez nem viszi szükségszerűen az embert a politizálás közelébe. Én rendkívüli módon távol tartottam magam ettől, időnként közel álltak hozzám az ellenzéki pártok megnyilvánulásai, ugyanakkor tapasztaltam tőlük ellenszenves megnyilvánulásokat is, melyek eltávolítottak tőlük. Említhetném Csengey Dénes kiállását a népszavazás ellen, melynek népakarat-elle- nességét bizonyította az eredmény, Tamás Gáspár Miklós egy március 15.-i megnyilvánulását a díszletekkel szemben, majd a következő helyszín einstand kiáll- tással történő megrohamozását, a Fidesztől pedig a pápa elleni „merénylet” taszított el. Most már abszolút kívülállóként szemlélem a magyar politikai életet, és szomorúan látom, hogy tisztességes, kemény fiúk, kiváló művészek borzasztó távol kerülnek, s gyűlölködve fújnak egymásra.-Hallom, hogy a múlt év tavaszán Bécsben rendezett tárlat után most Prágában van éppen egy kiállítása.- Többször állítottam már ki külföldön, de nekem fontosabb itthon egy művelődési házban rendezett kiállítás, mint Párizs legelőkelőbb galériájában. Én ennek az országnak festek, és szeretném, ha képeim itthon maradnának.

Az interjút készítette: K. Tóth László

86