Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Műhelyek és műhelygondok (Domokos Mátyás műsora)
Metaforák helyzetünkre Műhelyek és műhelygondok Domokos Mátyás műsora D omokos Mátyás: Metaforák helyzetünkre - ezzel a címmel rendezett a közelmúltban a kecskeméti FORRÁS - impresszuma szerint „szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat” - képzeletbeli kerekasztal-konferenciát, melynek anyagát - költők, írók, esztéták, szociológusok, genetikusok és politológusok válaszait a lap májusi száma adta közre. A Magyar Rádió 7-es stúdiójában ezt az eszmecserét folytatjuk most a FORRÁS szellemi vonzáskörébe tartozó munkatársakkal: Balasssa Péter esztétával, Csíki László költővel, Fűzi László irodalomtörténésszel, aki a lap főszerkesztője is, továbbá Sándor Iván íróval és Vekerdi Lászlóval, a „mindenes” tudománytörténésszel, aki irodalmunknak is kiváló kritikusa, esszéista, művelődéstörténész, egyszóval - minden. Metaforikusán és metaforák nélkül beszélgetünk tehát irodalmunk mai helyzetéről. Azokról a kérdésekről, amelyek körül hangos viták zajlanak és visszhangzanak, vagy éppenséggel az jelzi fontosságukat, hogy mély csend és hallgatás honol körülöttük. A folyóirat kerekasztal-konferenciája egy verstől kölcsönözte címét, amely még az „ánti-világból”, a hetvenes évek elejéről származik, költője pedig Petri György, aki akkoriban lépett első kötetével a nyilvánosság porondjára (amely aztán hamarosan be is záródott, hosszú-hosszú évekre előtte). „Bizonytalan minden”, így kezdte ezt a nevezetes versét, kerek húsz esztendővel ezelőtt Petri György. S bizony, most is „bizonytalan minden” - legfeljebb másképpen az. De az is lehet, hogy „kettős bizonytalanságban” élünk mostanában (s amikor ezt mondom, tudatosan fogalmazok a „kettős hatalom” kifejezésre emlékeztető formában...). A kérdés persze számunkra az, hogy mi a dolga, mi volna a dolga az írástudónak, a szellem emberének ebben a kettős bizonytalanságban, a kilencvenes évek elején? Mit tesz és mit nem tesz a szavak embere? Fűzi László: Hadd tegyek először egy helyreigazítást: az impresszumot idézted és a Forrást kecskeméti lapként aposztrofáltad. A lap valóban Kecskeméten jelenik meg, de Bács-Kiskun megye folyóirata, és ezt el kell mondani, mivel a Forrás a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnak köszönheti a létét. Ezt követően válaszolok a kérdésre: egy irodalmi folyóirat időnként kell, hogy éljen azzal a lehetőséggel, hogy körkérdéseket intéz a szellemi élet képviselőihez. Időnként rá kell kérdeznie erre a közegre. Mi az, amiben élünk, mi az, ami kitölti a hétköznapjainkat, a mindennapi életünket. A Forrás ezt azért is teszi, mert a szociográfia felől indult, és a társadalom felől nyerhető információkat most nem a szociográfia, hanem inkább az írói esszé, körkérdésekre adandó válaszok segítségével próbáljuk megfogalmazni. Itt hadd utaljak arra, hogy Sándor Iván két éven át írta lapunkba hónapról hónapra esszé-sorozatát, melyben gyakorlatilag ugyanerre a kérdésre Elhagzott 1992. június 11-én a Bartók Rádióban 67
