Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Borbándi Gyula: Fogalomzavar a populizmus körül

tói, hogy ellentéses tartalmakat hordoz”. Példának a revolúciót említi. Vannak azonban fogalmak, amelyek használhatatlanná válnak, ha ellentétes tartalmakat hordoznak. A népiséggel szemben megértőnek igazán nem mondható Szalai Pál méltán sürgette, hogy „tisztázni kellene már: mi az a ,populizmus’? Mint megbé­lyegző kifejezést annyi mindenre használják már, hogy teljesen értelmét vesztette” (Magyar Narancs, 1991. máj. 6.). Schöpflin György ellentmondásokkal teli esszéjében a népieket következetesen populistának nevezi, de mint modernizmus-ellenes ideológiát emlegeti, az Antall- kormányt hol populistának, vagy a populizmus által befolyásoknak, hol a popu- lizmus receptjeit elutasítónak tekinti. Miután ő sem tisztázza kellően, hogy mit ért népiségen, illetve populizmuson, csak a homályt és a ködöt növeli. (Europäis­che Rundschau, magyarul: Magyar Nemzet, 1991. ápr. 16.). Németh G. Béla is populistának nevezi a népi írók gondolkodását és magatar­tását. Ám azokkal szemben, akik a szélsőjobboldal felé való kacsintgatással vá­dolják, a szélsőbaloldal, nevezetesen a kommunisták ügyének szolgálatát veti a szemükre (Századvég, 1991/1.). O tehát a jobboldali helyett a baloldali „elhajlá­sukat” pellengérezi ki, mégpedig kellő bizonyítékok és meggyőző érvek nélkül, me­rőben érzelmei és benyomásai alapján. Nemcsak ítéleteiben elfogult, de a tényeket is egyoldalúan csoportosítja, hogy megfeleljenek előre kialakított nézeteinek. Né­mely népi írók tekintélyének és népszerűségének magyarázatát csak az uralkodó kommunista hatalom kegyének tulajdonítja. Egy pillanatra sem vetődik fel nála annak lehetősége, hogy a sikerben tehetségük és alkotói képességük is szerepet játszhatott. Történésztől legalább a tények jobb ismerete és az arányok iránti ér­zék lett volna elvárható. Az adatai több esetben pontatlanok. Szilágyi Ákosnál a populizmus hol politikai stílus, hol ideológia, hol pedig mind a kettő. Szerinte nem hozott létre új politikai eszmét, ezért sem eszmei, sem po­litikai irányzat. Annak megmagyarázásával viszont adós marad, hogy mi az ideo­lógiai és mi a politikai eszme. Ha a populizmusnak nincs eszméje, hogyan lehet ideológiája. Számos félreértést okozhat, hogy megfelelő tisztázás nélkül beszél stí­lusról, ideológiáról, mozgalomról és egymással csak nehezen összeférő típusjegye­ket igyekszik egységgé kovácsolni (Kritika, 1990. dec. 30.). Ennél jóval tárgyilagosabb, elfogulatlanabb és megértőbb Radnóti Sándor, aki a Széchenyi Ágnes által készített interjúban valóban tisztázási szándékot mutat, és jóllehet nem fukarkodik kritikai észrevételekkel, a populizmust mint a népiség idegen nyelvű megfelelőjét kezeli, és igazi szerepét igyekszik felderíteni. Bírálata kiegyensúlyozott, mert nemcsak a népiek valódi hibáit és hiányosságait hánytor- gatja fel, hanem az elfogult kritikusok és politikai ellenfelek tarthatatlannak bi­zonyuló vádjait és téves megállapításait is cáfolja (Kritika, 1992/6.). András Sándor költő és esszéíró érdekfeszítő tanulmányában ugyancsak a népi mozgalmat tekinti populizmusnak és mint eszmei, politikai irányzatot tárgyalja. Felismerései és kritikai észrevételei szakszerűségük és az előadás nyugodt hangja miatt különös figyelemre érdemesek. Erénye, hogy a magyar populizmust nemzet­közi háttérbe helyezi, és beleilleszteni igyekszik abba a tipológiába, amelyet Mar­garet Canovan, egy angol kutató és szerző készített 1981-ben megjelent Populism című monográfiájában. Canovan hétféle populizmust különböztet meg. A kelet-eu­rópai parasztmogalmak és az intellektuális agrárszocializmus csoportjába egya­ránt beiktatható a magyar populizmus is. Margaret Canovan munkájával részletesen ismerteti Gyurácz Ferenc is a Hi­telben megjelent és már érintett tanulmányában. Egyetértőén ismereteti az angol politológus nézeteit egy összefüggő populizmus-elmélet kidolgozásának lehetetlen­ségéről. Ez csak akkor volna megvalósítható, ha a kutatók megállapodnának egy 65

Next

/
Thumbnails
Contents